Chapter six : Az új énem

Sziasztok! Megérkeztem a hatodik résszel. Igazán nem tudom miért írom le, mivel a címből látszik. Köszönöm a feliratkozót és a kommentet. Nagyon jól estek. Mint láthatjátok beszereltem egy Chat-et is, amibe nyugodtan írhattok bármiről.Facebook-on is csináltam egy csoportot, aki olvassa a blogom nyugodtan jelentkezzen, de az is , aki nem. ne féljetek, nem harapok. A link : https://www.facebook.com/groups/1042618385753406/
Örömmel várom az üzeneteket, jelentkező embereket, de nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást! 
                                                              Puszi : Charil xoxo

A házunk ajtaja előtt veszek egy nagy levegőt és bekopogok. Lassan kifújom elhasznált oxigénem, mikor Peter nyit ajtót. Azonnal rám akarja csukni, de lábam az ajtó és a küszöb közé helyezem.

- Egy: itt még mindig én lakom. Kettő: nem szép dolog kizárni a húgod a házból. Főleg nem egy ilyen cuki cicával - simogatom meg Leo buksiját

- Hol találtad? Az erdőben, ahová az életed veszélyeztetve mentél? - húzza fel szemöldökét

- Hazudtak nekem. Muszáj volt egy kis nyugalom. Amúgy beengednél a házamba? Kezd hideg lenni kint.

- Gyere. Aztán elmondod mégis mi a francot csinálsz te?! - kiabál rám mikor becsukja mögöttem az ajtót

- Én? Ti! Hazudtok nekem, csakhogy megvédjetek? Milyen gyerekes ez? Könyörgöm... tizenhét éves vagyok!

Ezzel a mondattal megkezdődött egy hosszú veszekedés. Peter érvelt én érveltem, csak kissé magas hangon

- Héj! Héj! Srácok! - kiált ránk Evan - Mi folyik itt?

Bátyám és én egymást túlordítva feleltünk, majd ismét összekaptunk.

- Skyler! Peter! Elég! - kiált ránk ismét, de kettőnk hangja elnyomja az övét

Hirtelen észreveszem, hogy Leo nincs a kezemben és nem látom sehol, de mihelyst meghallok egy hatalmas egyben hangos nyávogást meglátom a konyha pult tetején.

- Leo! - siet hozzá Evan, majd szorosan megöleli - Merre voltál? Mi történt veled? Miért véres a bundád? - kérdezi aggódva

Kikerekedett szemekkel nézek a két fiú felé. Leo Evan macskája lenne és tényleg Leo-nak hívják?

- Hogy került ide? Nem láttátok? - fordul felénk E

- Én... én... khm... Én hoztam haza, mert nem tudtam, hogy van-e gazdája. Nem tudom mi történt vele, de meggyógyítottam - felelem a végén már mosolyogva

- Min mosolyogsz? - érdeklődik

- Nem hittem, hogy cicás vagy.

- Leo még apáé volt. Mikor meghalt nem volt szívem magára hagyni, de úgy látom tetszel neki. Nincs rossz ízlése - kacsint mosolyogva

- Köszi, de hol van Jeremy?

- George. Állítólag Jer-nél van valami, ami kell neki. Azt mondta, ha nem adjuk neki oda 24 órán belül... megöli - feleli Peter

- Mi kellhe... A toll! - rohanok a szobámba

Fent kihúzom asztalom fiókját, de nincs ott. Ijedten szaladok le a lépcsőn.

- Nincs itt. Eltűnt - hangom kétségbe esett

Ha nem találom meg Jeremy-t megölik és az én hibám lesz.

- Milyen toll? - érdeklődik Peter

- Egy arkangyal toll. Még a balesetkor kaptam Jer-től. A baleset. Bocsi srácok, mindjárt jövök - rohanok el

A járdán sebesesen szedem lábaim és a földet pásztázom, nehogy elessek. Nemsokkal később meg is érkezem a temetőbe. Itt már lelassítok és megkeresem szüleim sírját. Lassan a díszes márvány elé sétálok és leülök a fűbe.

- Ismét eltelt egy év. Tudom... Jeremy-vel szoktunk jönni, de a mostani életünk nem engedi meg, hogy ő is itt legyen. Az én hibámból... - csuklik el hangom - Sajnálom, ha nem vagyok ilyen akaratos nem lenne most élet veszélyben. Sajnálom, hogy nem fogadtam szót sosem. Sajnálom, hogy csalódást okoztam... - sírtam, sőt zokogtam - Mindent sajnálok.

- Skyer! - hallok meg egy gúnyos hangot

- Szeretlek titeket, de most mennem kell. Sajnálom... ezt is - állok fel, de már késő

Egy kemény mellkasnak ütközöm. Ha nem nyúl utánam valószínűleg a sírra estem volna.

- Csak én vagyok - suttog Bryan

- Bry - fújom ki benntartott levegőm - Hogy kerülsz ide?

- Nem voltál otthon. Peter és Evan már teljesen ki voltak akadva, hogy eltűntél. Mesélték Jeremy-t. Jól vagy?

- A bátyám valószínűleg miattam fog meghalni. Ennél jobban nem is lehetnék!

- Tudom hol van a toll. Evan-nek van egy ötlete, miszerint Jeremy irodájában hagytad.

- Mikor megmutatta a szárnyait - jut eszembe - Tényleg! Nem raktam el.

- Akkor siessünk - húz kocsijához

Gyorsan beszállunk, elindítja a motort és a megengedett sebesség határon túllépve indul az irodához. Az épület előtt megáll. Én kiszállok, míg ő leparkol. A lifthez rohanok és benyomom a 11-es gombot. Mikor kinyílik sebesen beszállok.

- Szia! - hallom meg Aaron hangját

- Ne, ne, ne, ne - csapkodom kétségbe esetten a lift ajtót, de már bezárult

- Nem is örülsz nekem? - biggyeszti le ajkait

- Nem! A bátyám ismét a pokolban haldoklik, amíg te itt vagy! Miért kell az a toll?

- Az a toll George-é

- Bővebben? - húzom fel szemöldököm

- Nincs bővebben. Nem kell mindenről tudnod.

Mondata végén megszólalt a lift és kinyílt az ajtó. Mint puskából kilőtt nyúl rohantam az iroda ajtajához, melyet kulcsommal kinyitottam. Kivágtam a gyenge faszerkezetet és a tollért rohantam, amely az asztalon feküdt ékes pompával. Mihelyst kezembe vettem valami fura érzés futott végig rajtam, majd fájni kezdett a hátam. Ezt Aaron is észrevette, de tekintetéből láttam, tudja mi fog következni.

- Mi történik velem? - kérdezem ijedten

- Szerintem angyallá változol, de nem biztos.

- Angyallá?!

- Aha. Tudod a szép, nagy szárnyú emberek.

- Vic... - szakít félbe a fájdalom

Térdre rogyok, majd a fájdalomtól összegörnyedve sírok. Érzem, hogy a szárnyak ki akarnak törni és sikerül is nekik. A fájdalom alább hagy és helyét a döbbenet veszi át. Nem egyszerű szárnyaim nőttek.

- Wow! Ez... ez lehetséges? - kérdezem Aaron-t

- Az, hogy egy melltartóban állsz előttem vagy a szárnyaid? - húzza féloldalas mosolyra száját, majd elismerően biccent felém

- Szerinted? - fordulok körbe, mint farkát követő kutya, csak most a szárnyaim akarnám megnézni

Amit látok belőle az egy fekete és egy fehér szárnyvég.

- A szárnyad se semmi. Még sosem láttam egy embernek különféle szárnyakat. Ez...

- Wow! - szól közbe meglepetten Bryan - És mit keresel itt? - néz szúrós szemekkel Aaron-re - Miért vagy melltartóban és miért vannak szárnyaid? Könyörgöm öt percig nem voltam itt és a világ változik meg?

- Megfogtam a tollat és a szárnyak szétszakították a pulcsim.

- Próbáld meg visszahúzni őket - tanácsolja Bry

Erősen koncentrálok, de nem megy. Szerintem még túl új vagyok.

- Vedd fel ezt. Vissza foga tartani a szárnyaid - nyújtja át bőr dzsekijét

Felvettem és a két szépség tényleg eltűnt. Kezembe vettem a tollat és Aaron-nek nyújtottam.

- Mire hazaérek épségben szeretném látni Jeremy-t - húzom össze a kabátot

- Meglátom mit tehetek - tűnik el

- Siessünk haza. Peter talán tudja mi történik veled - indul el a lifthez

Beszállunk, majd megnyomja a földszint gombot. Ahogy a lift elindult rosszul lettem. Pár másodpercig talán nem is láttam.

- Mi a baj? - tart meg Bryan

- Nem tudom. Olyan hirtelen jött fájdalom. Szétszakad a fejem.

- Szerintem az átváltozással jár, de nem biztos. Én eleve angyalnak születtem, de Peter lehet, tud valamit.

- Csak siessünk haza - hangom gyenge, alig hallható

- Nem mozog a lift. Sky nem mozog a lift!

- Nézd meg a vész jelzőt.

- Vörös. Bent ragadtunk. Szerintem ülj le egy picit. Olyan sápadt vagy - segít leülni

A sarokba húzódom, hogy minél több támaszt kapjak és ne essek össze. Bryan közelebb húzódott hozzám, majd átkarolta vállam.

- Felhívom őket oké?!

Válaszként bólintok, majd hallom is, hogy kicsöng telefonja. Kihangosította.

- Megtaláltad? - kérdezte egyből Peter

- Neked is szia - köszönök

- Skyler ez nem játék! Több ilyet ne merj csinálni, mert szoba fogságban leszel életed végéig! - ordít

- Peter! - szól rá Bry - Skyler épp nincs olyan állapotban, higy ordibálj vele. Eljöttünk a tollért és a liftbe ragadtunk miután átadtuk Aaron-nek. Eljönnétek vagy hívnátok szerelőt?

- Nemsokára ott vagyunk - sóhajt bátyám, majd kinyomja a telefont

- Hideg van - dörzsölöm meg karomat

Tettemre Bryan közelebb húzódik és mindkét kezével átölel. Mocorgok egy kicsit, majd kényelmesen mellkasának dőlök és felpillantok rá.

- Köszi! - suttogom

- Meg ne fagyj nekem - dörzsöli meg ő is karom, majd ismét átkarol

- Szerinted még látom Jeremy-t? - pillantok fel rá

- Ha George-nak csak a toll kellett biztos, hogy látod, de szerintem tudta mi lesz a következménye, ha megérinted, bár volt már a kezedben nem?! - megvárja míg válaszolok, majd folytatja - Akkor nem tudom miért csak most változtál át.

- Lehet az erőm miatt. Eddig nem jött elő a gyógyítás - felelem halkan

- Lehetséges, de miért nem gyógyulsz? Még a lázad is kezd felmenni - teszi kezét homlokomra

- Nem tudom. Nekem ez az egész sok. Már feladtam, hogy megértsem mi miért történik vlem. Úgy döntöttem elfogadom, ami van és nem leszek magamba fordulva, mint anyáék halálakor.

- Pedig ügyesen kezeled. Tiszta profi vagy. Bárkivel ez történt volna, már rég ki lenne akadva, de te tűrsz.

Épp kinyitottam szám mikor zaj hallatszott a lift tetejéről. Bryan felállt és kinyitotta a vész ajtót vagy mit.

- Sziasztok! köszön Jeremy

- Jer! - pattanok fel, de rögtön meg is bánom

A világ pár másodpercre elsötétül, majd szép lassan minden fény visszajön. A lift falának támaszkodom és próbálok egyenletesen lélegezni, de nem megy.

- Ne! - ugrik be a "dobozba" Jer és hozzám siet - Ne,ne, ne, ne... - hajtogatja, majd szemeim kezdi vizslatni

- Tudod mi történik vele? - kérdezi Bryan

- Angyallá változik, de a teste harcol. Van benne jó és rossz is, ezért nem tudja melyik legyen? Amúgy miért is lesz ő angyal? - szegezi Bryan felé a kérdést, de én válaszolok helytette

- A toll, amit adtál. Megfogtam és szárnyaim nőttek.

- Kellet előjönnie a varázs erődnek - mordul fel

- Elfogok ájulni - csuklik alám mindkét lábam, de Jeremy gyorsan elkap

- Fel kell vinnem. Egyre rosszabbul lesz és csak otthon van rá gyógyszer. Én kimegyek. Majd segítesz neki? - kérdezi Bryan-t

- Persze - helyezi kezeit hátam és lábam alá, majd felemel

Jeremy kimászik a tetőn, majd Bryan felnyújt neki. Bátyám nyakába kapaszkodom, aki, így könnyen kihúzhat.                     

Hasonló képpen cselekszik, mint Bryan pár másodperce, majd kitárja szárnyait és a levegőbe emelkedik. A következő szint ajtajáig repül, ami ki van nyitva és egy pillanatra letesz a földre. Felülök és hátam a falnak döntöm, majd kíváncsian figyelem bátyám. Bryan is csatlakozik hozzánk, majd egy kissé odébb húzódva tőlem, kezdenek beszélgetni. Hangosan suttognak, így minden szavukat hallom.

- Hazaviszed? Nekem mennem kell, mert Peter megkért, hogy segítsek neki       George-dzsal tárgyalni - kéri jer

- Természetesen, de ki lesz akadva, ha ezt megtudja - feleli Bry, majd hozzám sétál, míg Jer eltűnik

Barátom felemel, majd hazáig repül velem a sötét égboltot végigszántva. Otthon kaptam egy kis gyógyteát, ami Evan szerint segíteni fog leküzdeni a választást,de ez eddig még nem jött be. A szárnyaim ugyan úgy fekete és fehér színben pompáznak.                             

 Mikor elég jól éreztem magam, és a fiúknak is bebizonyítottam, hogy nem fogok összeesni a járdán, de még elrabolni sem tudnak a sötét miatt elengedtek sétálni.

Gyorsan az iskola mögötti fához értem és, bár a múltkor nem tudom miért nem működött, de a törzsre helyeztem kezem. Az átjáró megnyílt és fehérség áradt az ajtón át. Két őr hozzám sietett, de, miután lerendeztük ki vagyok tovább engedtek.

- Valamelyikőtök nem tudja merre van a tárgyaló terem? Sürgősen beszélnem kell a bátyáimmal - vetettem be bájom

- Elkísérlek - feleli a szőke hajú srác, azt hiszem Jake

Ajánlatát elfogadtam, majd a teremhez kísért, ahonnan kiabálás hangja szűrődött ki. gyorsan megköszöntem Jake segítségét, majd a hallgatózni kezdtem.

- A saját lányod és fiad használod fel egy kis bosszúhoz? George legyél észnél! A család fontosabb! - kiáltja Peter

 - Ezt akkor mond, mikor az öcséd vagy a húgod száműz a mennyországból! Addig csak hallgass! És kérdésedre válaszolva : igen! A fiam és a lányom fontosak és tudom, hogy Skyler is megkedvelte őket. Hiába van egy gonosz oldala is jelenleg nem hozom elő, pedig tudnám, hanem békén hagyom, amíg ő nem keresi a társaságom! Ne nézzétek hülyének, mert nem az! Én itt végeztem is! -kiabálja George, majd az ajtó kivágódik és ügyesen orrba csap

- Ha érdekel miről beszéltünk tudod hol találsz - mosolyog

Tudja, hogy hallgatóztam. Gonosz vigyorral a képén távozik, majd meglátom bátyáim nem kissé dühösen. Most nem lennék a helyemben. Ők is tudni fogják, hogy hallgatóztam.