2015. március 8., vasárnap

Chapter seven: Rossz időjárás


Sziasztok! Itt egy újabb rész! Szám szerint a 7. El kell mondjam már majdnem a felénél tartunk aminek nagyon örülök. Egyrészt annak, hogy kitartotok mellettem egyrészt annak, hogy én is kitartok, de ez csak miattatok van. Nagyon köszönöm a véleményeket, a pipákat és a több, mint 1000 kattintást. Nekem ez rengeteget jelent, de nem is húzom továb az időt. Jó olvasást minden kedves idetévedőnek! 
UI.: Bocsi, hogy nincs tagolva, de a gépem elromlott, így telefonról teszem fel.
                            Puszi: Charil xoxo

- Sky? Te mit keresel itt? - nyújtja felém kezét Jeremy, amit el is fogadok
Felhúz és magyarázatot követelő pillantasokkal bombáz. Peter, pedig ismét nem rejti véka alá vélemémyét.
- Mit gondolsz magadról? Azért, mert a húgom vagy neked mindent szabad? Hát nem! Skyler ez törvényen kívüli tett! Egy fontos megbeszélés volt, amit valószínűleg miattad buktunk el! - kiabál velem
- Ha így viselkedsz velem nem akarok a húgod lenni! Inkább leszek árva, mintsem a családodba tartozzak! Csakhogy tudd nem érdekelnek a törvények! És most, ha megbocsájtotok megkérdezek valakit, aki el is mondja mi történt a megbeszélésen! Pá! - indulnék el, de valamelyik megfogja karom
- Te is tudod, hogy nem így gondolta - mondja Jer
- Tőle akarom hallani - fordulok bátyám felé
- Nem fogod. Amit kimondtam, azt kimondtam. Minden szavam komolyan gondoltam -von vállat Peter
- Nem vagy a bátyám. Nem is leszel. Utállak - mondom teljes nyugodtsággal, majd kezem kihúztam Jeremy kezei közül
Magam sem tudom, hogyan, de a következő pillanatban, már a pokolban találtam magam. A hely ismerős volt. Mikor Aaron lehozott Jessicá-val akkor is ide jöttünk. Felidéztem, hogy merre mentünk, majd emlékeim követve indultam utamra.
Hamarosan a hatalmas ajtó előtt találtam magam, amin bekopogtam.
- Gyere! - jött a válasz
- George? - nyitok be
- Szia. Már vártalak. Ülj le és vedd le azt a kabátot. Itt meg fogsz sülni - mosolyog
Leveszem dzsekim,így szárnyaim is előbukkannak. Leülök az egyik székre és George velem szembe ül.
- Még sosem láttam ilyet. Különleges vagy - mosolyog
- Mi történt a megbeszélésen? - kérdezek a tárgyra
- Nem mondtak el semmit? - kérdezte, bár tudta a választ
- Tudod, hogy nem. Sosem mondanak el semmit - felelem
- Mutatok valamit - áll fel
Én is így teszek és követem. Kimegyünk a teremből és affelé a "börtön" felé indulunk, ahová Jeremy-t is vitték. Mikor megérkezünk George előre megy és mond valamit az őröknek, majd hozzám sétál.
- Nekem el kell mennem, de te maradj itt. Kevin folytatja az idegenvezetést.
- Melyikbe?
- Tessék?
- Melyikbe akarsz bezáratni? Legalább ne legyek egyedül. Ez az egy kikötésem van.
- Mi...?
- Ne is próbálj meg hazudni. Már belefáradtam. Amúgyis inkább rohadok egy bötönben, mintsem mégegyszer összefussak Peter-rel.
- Nem akarlak bezárni. Én nem olyan vagyom, mint Peter - néz végig a szemembe és látom, hogy igazat mond - Csak segítened kéne nekem, de most találkoznom kell az egyik emberemmel. Kevin mindent elmagyaráz - siet el, majd a srác sétál felém
- Nézzük... - sétál körbe - Te most ark- vagy sima angyal vagy?
- Nem tudom.
- Melyik oldalad érzebb erősebbnek?
- Mindkettő ugyan olyan, de mit kell nekem mutatnod?
- Eredetileg Aaron-höz kéne vigyelek, de nem foglak. Akkor kezdjük is - vág bele egyik szárnyamba
Fájdalmasan felordítok, majd próbálom megkeresni a vérző pontot, de nem érem el.
- Mit akarsz?
- Én semmit. Majd te akarsz... meghalni - vágja meg másik szárnyam is majd elém áll - Kár lenne a pofidért, de nem tehetek mást - akar belevágni, de megfogom a tőrt
Sajnos az éle a tenyeremben pihen, így gyorsan elkapom vérző kezem. Ezzel utat nyert arcomhoz, amit ki is használt. Egy mély vágást ejtett az arccsontom vonala alatt.
- Mit csi...? Mi történt? - rohan hozzám Evan
- Vigyázz! - rántom el magam elől, így a neki szánt penge a hasamba áll
- Sky... - fog meg Ev, nehogy elessek
- Nem fogok időben meggyógyulni. Túl sok a seb - tájékoztatom
- Jeremy és Peter biztos segítenek - emel fel "menyasszony" stílusban
- Ne... - szólok rá gyengén - kérlek.
- Miért? Tudnának rajtad segíteni - mondja és, már a házunkban is vagyunk - Jeremy! - kiált még mindig a kezében tartva
- Ige... Mi történt vele? - siet hozzám aggódva
- Nem tudom. Így találtam - hazudik Evan
- Fektesd az asztalra - pakol le gyorsan bátyám az étkezőasztalról
Ev óvatosan lefektet, majd megigazítja szárnyaim.
- Peter gyógyító. Ő nem tudna segíteni?
- Igazad van. Peter! - kiabál Jer
- Nem kell a segítsége - mondom halkan
- Ezen nem vitatkozom. Vagy meghalsz vagy segít - néz rám szigorúan bátyám
- Meghalok.
- Itt vagyok! Mi az az eget rengető dolog, ami miatt elkellett rángatnod a...
- A húgod haldoklik.
- Saját maga mondta, hogy nem a húgom szóval szia! - menne el Peter, de Jer megfogja karját
- Odamész, megfogod a kezét és meggyógyítod!
- Nem kell a segítsége - ellenkezem
- Látod?! Nincs rám szüksége - néz rám Peter
- Olyan makacsok vagytok mindketten - rázza meg fejét Jer. - Te segítesz neki, te pedig elfogadod a segítséget! - parancsol ránk
Ezzel a hangnemmel kiskorom óta nem merek ellenkezni, így sóhajtok egy nagyot, majd engedem, hogy Peter megfogja a kezem és meggyógyítson.
- Látjátok?! Nem is volt olyan nehéz - mosolyog Jer
- De. Az volt - feleljük egyszerre.
- Egyszer a makacsságotok fogja okozni a veszteteket. Tényleg Sky... a suliba nem kéne valami beaadandó? Holnap van a szünet vége.
- De. Úr isten! El is telt egy hét? Jer nem akarsz segíteni?
- Nem. Tudod, hogy ilyenekben nem segítek.
- Evan? - pislogok rá hatalmas szempillákkal
- Miben kellene segíteni? - kérdezi
- Köszi! - ugrok a nyakába
- Nem mondtam, hogy segítek.
- Akkor nincs ölelés - húzódok el, de tíz centinél tovább nem enged, mert derekamnál fogva tart - A város történetéről kell csinálnom egy előadást történelemre, mert elég rosszak a jegyeim.
- Szerencséd van, mivel én történelemből kiváló vagyok.
- Tudom. Emlékszel?! Megnéztem a jegyeid.
- Gonosz - nyújtja rám gyerekesen a nyelvét.
- Ne feledd, félig angyal vagyok - értem a szárnyamimra, melyek közül egyik fehér.
- Csaló - forgatja meg szemeit.
- Nem én akartam ezt - szaladok fel a szobámba és hallom magam mögött lépteit.
Az ágyra vetem magam és lábaim magam alá húzom. Megbántott. Szemeimből megindulnak a könnyek, de csak szipogok.
- Sajnálom. Nem akartam - nyit be.
- Tudom, semmiség - törlöm le könnyeim.
- Tényleg sajnálom... - ül velem szembe - tudhattam volna, hogy rosszul fog esni - helyezi kezeit térdemre.
- Tényleg semmiség - rázom meg mosolyogva fejem,majd szemeibe nézek.
- Amiért sírsz az nem semmiség.
- Kérlek hagyjuk. Csak túl érzékeny vagyok - fogom meg kezét.
- Biztos?
- Igen - puszilom arcon.
- Meddig jutottál az előadásban? - sétál az asztalomhoz, majd elveszi asztalomról a jegyzeteket
- A feléig eljutottam, de ebben a zűrzavarban nem tudtam semmit sem. A jó hír, viszont, hogy a neheze már megvan. Mostmár, csak a családom történetének kell utánanéznem, mert Mr. Green azt mondta fontos szerepük volt a város megalakulasában.
- Akkor irány a...
- Levéltár.
- Tudtam, csak elfelejtettem a nevét.
- Iiigen. Biztosan - nevetek fel, majd zsebembe csúsztatom a telefonom és magamhoz veszem a jegyzeteim.
- Az én kocsimmal megyünk és én vezetek - jelenti ki.
- Félsz a kocsimtól? - vonom fel szemöldököm
- Nem, de félek, hogy esetleg meghalnék míg te vezetsz és nem szeretem más kocsiját vezetni.
- Szóval bénán vezetek, ezért nem engedsz vezetni. A kocsim, pedig nem vezeted,így a tiéddel megyünk - indulok lefelé a lépcsőn.
- Így is mondhatjuk - nevet fel.
- Most megsértődtem - szaladok le, majd felkapom kabátom és becsapom magam mögött az ajtót, de nem hallom csattanni.
Amint kilépek és feltekintek az égre lefagyok. Ilyet még életemben nem láttam.
- Sky... ez nem jelent jót. Muszáj ma mennünk?
- Holnapra kell az előadás, de tudod mi ez?
- Gömbvillámok... nem kéne most mennünk - fordul felém.
- Ha nem csinálom meg egyest kapok.
- Szót fogadsz nekem. Ha azt mondom indulunk akkor indulunk - szögezi le.
- Rendben - bólintok rá.
- Gyere - fogja meg kezem és gyorsan a kocsinához húz - Nem szabad sokáig a levegőn lenned.
- Miért? Evan mondanál valamit? -kérlelem, de szavaim süket fülekre találtak
Egyszerűen fogta magát és beült a kocsiba. Én is követtem, majd, miután mindketten bekapcsoltuk magunkat elindult.
Mire a Levéltárhoz értünk az eső is szakadni kezdett. Miért lett a fényes napsütésből ilyen gyorsan villámlás és eső? Jó lehet, a természet, de kezdem azt hinni, hogy valami vagy valaki más keze van a dologban.
- Sky! - legyez arcom előtt Evan
- Mi? Igen? - rázom meg fejem, hogy magamhoz térjek
- Megérkeztünk, csak nagyon gondolkodtál - mosolyodik el zavartságomon - Sietnünk kell, mert kint nem biztonságos számodra.
- Miért? - szállok ki a kocsiból
Evan azonnal fejem fölé emeli az esernyőt, de egy csepp ígyis a kezemen landol. Átégeti kabátom ujját, majd beleég pulöverem ujjába, mellyel egyenes utat nyer bőrömhöz, amivel szintén nincs jó viszonyban. Először csak a kis ponton, ahol a bőrömhöz ért, majd az egész kezemben fájdalmat érzek. Ezt Evan is észreveszi és gyorsan behúz az épületbe, majd ledobja az esernyőt. Felhúzza kabátom, majd pulóverem ujját és kezét az esőcsepp okozta, vörös foltra helyezi. Lehunyja szemeit és arcán látszik, hogy koncentrál, majd vonásain fájdalom kezd tükröződni.
- Mit csinálsz? - kérdezem, de nem válaszol - Evan. Evan! - szólongatom, de semmi, majd egyszercsak elengedi kezem és mélyet szippant a levegőből
Rám pillant, majd megszédül, de időben elkapom és lassan a földre eresztem. Mellé térdelek, sarkamra ülök és fejét ölembe helyezem, makd egyre fehéredő arcát figyelem.
- Evan, Evan. Héj! - szólongatom, de nem használ - Valaki! Valaki kérem segítsen! - kiabálok, de sehol senki
Evan továbbra sem válaszol és kezdek félni. Mi van, ha ebben is az arkangyalok keze van? Miért bántanák az egyik emberüket?
- Miért kell mindig ilyen helyzetbe kerülnöm? - kérdezem leginkább magamtól, de örülnék, ha választ is kapnék - Mindjárt jövök - súgom Evan-nek és fejét óvatosan a földre helyezem.
Felállok és elindulok körbenézni, hátha van itt valaki, de szerintem esélytelen. A régi iratokon, kömyveken és polcokon kívül nincs itt semmi. Egyedül egy fa ajtó amibe gyönyörű mintákat faragtak. Vajon mi lehet mögötte? Kezem a kilincsre helyezem és le akarom nyomni, de egy hang megakadályozza.
- Nem kéne bemenned - szólal meg mögöttem Kevin
Gyorsan lenyomtam a kilincset és az ajtó résnyire ki is nyílt, de visszacsapta. Kezével az ajtót tartotta, de minden erőmmel és kétségbeesésemmel azon voltam,hogy kinyissam. Nem sikerült.
- Mit akarsz? - fordulok felé
Kissé megijedek, mert azt hittem távolabb van, de nem. Majdnem teljesen az ajtónak présel, és, még közelebb is jön.
- Nem sikerült befejeznem, amit elkezdtem - simít végig arcomon.
- Mit kezdtél el? - suttogom kérdésem
- Amit most sem fogok. Túl sokat veszítene a világ - tapasztja ajkait enyémekre
Belemegyek a játékába és fordítok helyzetünkön. A falnak nyomom és kezemmel egy eszközt keresek amivel leüthetem, de nem találok. Ez is csak az én szerencsém lehet. Kevin fordít helyzetünkön és én kerülök az ajtóhoz. Csapdába estem. Levegőhiány miatt elválunk, de két centinél tovább nem távolodik el, aminek jelenleg örülök. Annyira szédülni kezdtem, hogy, ha nem tartana összeesnék. Mivel eddig nem voltam ilyen rosszul feltételezni merem, hogy ő csinált velem valamit.
- Mit csináltál? - kérdezem kábán
- Az arkangyal halálos csókja... - mosolyodik el - ,bár te félig az vagy. Gondolom akkor nem fog megölni, de ahogy elnézem elég rossz hatással volt rád.
- Miért?
- El kell tűntesselek. Még sosem láttunk hozzád hasonlót és ez megrémiszti az embereket, mármint angyalokat. Főleg a főnököt.
- Ki a főnök? - kérdezem erőtlenül
Szemeim már alig bírom nyitvatartani és erőm is elfogyott. Egy okból állok még a két lábamon : Kevin tart.
- Peter - mondja ki a nevet.
- Nem. Az nem lehet. Nem... lehet... - halkul el hangom
Szemeim lecsukódnak és a sötétség ismét ellep. A bátyám nem akarhat megöletni. Ez valami tévedés. Biztos van más Peter is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése