2015. február 20., péntek

Chapter three : Hihetetlen 


Sziasztok! Meghoztam a harmadik részt. Remélem tetszeni fog! Ha így van nyugodtan jelezd valmilyen módon. Nekem sokat jelentene. Jó olvasást!

- Skyler - szólít meg Greg, mire felé fordulok
- Ha este találkozol velem az erdőben a szokásos helyen, ígérem békényhagylak, kivéve, ha te keresed a társaságom.
- Tényleg békén hagysz? - csillan fel szemem
- Kisujj eskü - nyújtja ujját
- Ott leszek - kötöm meg az esküt
Nemsokkal később Evan fut hozzám, majd lehuppan mellém és sajnálatomra belebújik pólójába. Szemem még mindig a pályára szegezem és bugyután mosolygok.
- Sky - legyez arcom előtt
- Bocsi. Mondtál valamit? Elbambultam - rázom meg fejem
- Azt látom. Megmutatod az edzőtermet?
- Persze. Menjünk - állok fel
-Tudom, hogy a kockahasam figyelted - suttogja fülembe, mihelyst elhagyjuk a pályát
- Lebuktam - vonok vállat
- Kíváncsiságból, te ember vagy? - kérdezi döbbenten
-  Legjobb tudomasom szerint nem vagyok robot - kuncogok fel
- Nem pirultál el - jegyzi meg
- Tudom. Egy kockahasnál és alapdumánál több kell, hogy levegyenek a lábamról - mosolygok, majd felé fordulok és megpöccintem orrát
Hirtelen lefagyott és zavartan bamult rám, min jót nevettem, majd kissé megpaskoltam arcát.
- Kitalálom. De te mindenkit megdöbbentesz - tér magához
- Csak, ha akarom, de a küszöbbe nehogy eless. - figyelmeztetem
Az edzőterembe érve körbenéz, majd haladunk is tovább a termek felé. Mindent megmutatok neki, majd még elmegyünk a koleszba is, mivel menzás lesz.
- Csak úgy kíváncsiságból, hanyadikos vagy? - kérdezem
- 4. -es. Még van ezen kívül egy évem. Miért?
 - Csak úgy. Akkor Greg-gel fogsz egy osztályba járni. Előre sajnállak.
- Valahogy csak kihúzom - mosolyog
- A tárlatvezetésnek itt vége. Kérem önt, hogy ne kószáljon el és mindig legyen szem előtt. Köszönöm.
- Még van 15 perc az órából. Nem töltjük el hasznosan? - von magához derekamnál fogva
- De. Segíthetnél... - hajolok füléhez és hallom furcsa levegővételét - a kémiában.
- Honnan veszed, hogy jó vagyok benne? - megy bele játékomba
- Egy nőcsábász szuperpasi vagy. - suttogom - És megnéztem a jegyeid, míg fociztál. - húzódok el nevetve
- Nemár! Ez nem igaz! - háborodik fel
- Szokj hozzá - mosolygok
- Megpróbálok. Tényleg komolyan gondoltad a kémiát?
- Aha. Nem vagyok valami jó benne.
- Pontosan melyikről beszélsz?
- Tudod te azt. - mosolygok és a szekrényem felé indulok
Mihelyst odaérek előkapom táskám és megvárom, míg Evan is így tesz. Kisétálunk az udvarra, majd leülünk az egyik padra és előveszem könyvem.
- Mit nem értesz? - kérdezi
- Az egyenletek. A matekos része megvan, de a kémiai nem megy - tűrök egy hajtincset fülem mögé
- Na az könnyű lesz. Elektron leadás, felvétel mennyiséget tudod?
- Igen. Azok megvannak. A főcsoportok.
- Akkor csak annyi kell, hogy mihelyst meglátsz egy egyenletet megnézed melyik elem hanyadik főcsoportban van. Legalábbis nelem ez segít.
- Ennyi? Azt hittem valami nehezebb - sóhajtok fel megkönnyebbülten
- Ha ezt meg tudod csinalni nem lesz gondod - ír egy egyenletet a füzetembe
Úgy csinaltam ahogy mondta és megnéztem a főcsoportokat. Pik-pak meglett, majd jött a matekos rész, ami úgyis megy.
- Ugye így kellett? - kérdezem
- Igen - mosolyog - Látod?! Nem is kell olyan nagy tudomány ehhez.
- Héj ez valahol sértés.
- Tudom. Amolyan sződd le, amelyik jobb típus - mosolyog
Ebből tudom, hogy ezzel megdícsérni akart. Gyorsan visszapakoltam táskámba, majd a kémia terem felé indultunk. Az órát túléltem és a tanár is megdícsért, majd jött két irodalom, végül egy földrajz. Miután minden órának vége volt felvettem újonon kapott bakancsom és kabátom, majd a parkolóban vártamm bátyámra, aki, mint mindig pontosan érkezik, de most nem nincs itt. Megcsörgetem, de nem veszi fel.        Ilyen még sosem volt. Ijedtségemből remény lesz, mikor meglátom Evan-t.
- Evan! - kiáltok utána
- Sky. Milyen volt a kémia? - vár meg
- Elment. Délután lesz próbátok Jeremy-vel?
- Igen. Oda megyek. Elvigyelek? - ajálnja fel
- Megköszönném. Eredetileg neki kellett volna értem jönnie, de nincs itt és a telefonját sem veszi fel. -  szállok be autójába
- Lehet csak elfelejtette és lemerült a telefonja. Ne aggódj. Biztos nincs semmi baja. - mosolyog biztatóan
- Remélem. - fordulok a táj felé
Az úton kissé sikerül megnyugodnom, de van egy rossz érzésem, amitől, ha rágondolok görcsbe rándul gyomrom. Miután megáll a stúdió előtt kiszállok és Jer "irodájába" rohanok, de nincs ott. Kétségbeesetten nézek körbe hátha csak nem vettem észre és egy dolog szemet szúr: Jeremy telefonja. Mindig nála van. Az asztalhoz sétálok és kezembe veszem.
- Ha látni akarod a bátyád gyere az erdőbe. - suttogja egy hang, mire összerezzenek
Remélem csak az elmém játszadozik velem.
- Jeremy-t nem rabolhatták el. Az nem...
- Lehet. - fejezi be mondatom döbbenten Evan - Bármit mond a hang ne higgy neki.
Most beszéltem Jeremy-vel. Azt mondta minden rendben, de pár napra el kell utaznia. Addig nálam fogsz lakni, hogy ne legyél egyedül. - hazudik Evan
- És mit fogunk csinálni? Elvégre holnaptól kezdetét veszi az ősziszünet. - markolom meg ingje gallérját
- Van egy pár ötletem. - karolja át derekam
Ezzel jelezte is, hogy beleesett a csapdámba. Így vagy úgy, de kiszedem belőle az igazságot. A bátyám eltűnt és muszáj tudnom hova.
- Hallgatlak. - mondom a legmézesmázosabb  hangomon
- Tudod...hatalmas franciaágyam van és egyedül olyan üres. - fordít a fal felé
- Ezzel arra célzol, hogy aludjak veled?
- És még egyéb dolgok. - tapasztja ajkait az enyémekre
Olyan jól csókol, hogy egy pillanatra kiesek szerepemből és elfelejtem a tervem, de mikor hajába túrok ráeszmélek és belemarkolok sötétbarna tincseibe. Picit elhúzódik és feje kezem irányába hajlik, majd elmosolyodik.
- Megint átvertél, ugye?!
- Tudom, hogy hazudtál. Hol van Jeremy? - engedem el, így szemeimbe tud nézni
- Ha azt mondom a pokolban, hiszel nekem?
Válaszként megrázom fejem. A pokol nem létezhet.
- Ha azt mondom arkangyalok rabolták el hiszel nekem?
Ismét megrázom fejem.
- Ezért hazudtam. Nem hinnél nekem csak, ha megmutatom, azt pedig Jeremy nem engedte meg.
- Levinnél a pokolba? - nevetek fel gúnyosan
- Ha le nem is vihetlek, de hinned kell nekem. - megy az ablakokhoz és leengedi a redőnyöket, majd kulcsra zárja az ajtót - Fogd meg a kezem és nézz a szemembe.
Kérésének eleget teszek, majd hátrébb lép, felkapcsolja az asztalilámpát és leveszi bőrdzsekijét. Hátából két hatalmas, fekete szárny növekszik, majd megrázza magát, mint egy vizes kutya és csillogni kezdenek a tollak.
- Ez...ez lehetetlen - rázom meg fejem hátha eltűnik, de nem - Ezek...csodásak. - nyúlok a szárnyak felé, de nem érintem meg
- Nyugodtan - mosolyog Ev
Mint egy kisgyerek, aki megkapta új játékát nézek rá csillogó szemekkel, majd óvatosan hozzáérintem ujjhegyem. Tapintása selymes, emlékeztet valamiére...
- A baleset - jut eszembe és előveszem a tollat, amit a bátyámtól kaptam
- Nem egyszerű baleset volt. Gregor és az angyalai voltak.
- Ki az a Gregor?
- Arkangyal vezér. A szüleid az egyik leghatalmasabb angyalok voltak és neki ez bökte a csőrét.
- Oké, ezt meg kell emésztenem. Ha nem haragszol én most elmegyek.
- Sky... nem kéne egyedül mászkálnod. Nem csak én tudok a szüleidről...
- Szerintem megbirkózok pár szárnyassal - mosolyodok el
- A számom a telódban van. Ha baj van azonnal hívj - kéri
Bólintok, miszerint megértettem majd kisétálok az ajtón és az erdő felé indulok. Félreértés ne essék, nem a hang tulajdonosával találkozom, hanem Greg-gel. Ha van egy esélyem arra, hogy békénhagyjon egy kis angyalkalamajka nem fogja tönkretenni. Picit előbb érek a helyre amit megbeszéltünk, így leülök az egyik fa tövébe.
- Hogy lehetnek angyalok? Ez csak mese. Ez egy rossz álom. Jeremy nem lehet a...
- Pokolban? - hallom meg Greg hangját- De ott van.
- Két percet kérek, amíg összeszedem magam és beszélhetünk. - kérem
Türelmesen kivárja a két percet, majd felránt ülőhelyemről.
- Most miért? - háborodok fel
- Olyan kis butuska vagy - simít végig arcomon
- Nem kellett volna idejönnöm, ugye?!
- Nem... - sóhajt fel, majd hátrébb lép tőlem
- Pont itt kell lenned - hallom meg a hangot, amit az irodában is hallottam
- Sajnálom. - veszi le felsőjét Greg
Hátából fekete szárnyak nőlnek ki, de ezek kisebbek, mint Evan-nek vannak.
- Ügyes vagy. Apánk büszke lesz rád.
Bebizonyítottad, hogy nem az a nyámnyila kissrác vagy, aki voltál.
- Greg?! - nézek rá kérdőn
- Sajnálom - suttogja alig hallhatóan
 - Skyler... - lép elő egy fa mögül a hang tulajdonosa - , hogy öcsém szavait használjam... - rázza meg fejét miközben elmosolyodik, majd rám emeli koromfekete szemeit - olyan kis butuska vagy.
- Greg?! - kérdezem ijedten, hátha valaszol, de nem teszi
Lesütött szemmel nézi a földet. Hátrálni kezdek, majd egy hirtelen fordulatot veszek és innentől már rohanok. Hátam mögül szárnysuhogást hallok, de nem foglalkozom vele. Idő közben eszembe jut Evan és felhívom.
- Szia - köszön bele
- Hali! Emlékszel...azt mondtad, ha baj van hívjalak. Baj va...ááh! - sikítok fel, mikor valaki beránt az egyik bokor mögé
- Sky! - kiált a telefonba Evan
- Jól van. Elintézem, szia! - köszön el helyettem Bryan, mert én nem bírok megszólalni
Előttem áll...vagyis guggol teljesen fehérben és vakítóan hófehér szárnyakkal. Ki az akinek ettől nem áll el a szava?!
- Te...
- Igen. Maradj csendben és nyugton. Lerendezem Aaron-t.
Válaszként bólintottam, mert még mindig nem fogtam fel.
- Hagyd békén Skyler-t! - szól Bry
- Az örök második. Bryan nem veszed észre? Előbb Greg most pedig Evan. A lány a rosszfiúkra bukik - nevet fel Aaron, ha minden igaz
- Elég! - förmed rá Bryan - Most visszatakarodsz a helyedre vagy én viszlek vissza!
- Vigyél. Megnéznék egy angyalt a pokolban...mondjuk Jemey is ott van, de ő már nem szórakoztató. Túl ellenálló.
- Kérem vissza a bátyám - lépek elő
- Hogy mit mondtál? - húzza fel szemöldökét Aaron
- Kérem vissza a bátyám - felelem
 - Angyalom... - lép hozzám Aar - most a nagyok beszélgetnek - simít végig arcomon, de ellököm kezét - Rendben. Elviszlek a bátyádhoz, de ne panaszkodj, ha rosszul vagy - fogja meg kezem és valami sötét helyre visz
- Üdv a pokolban Skyler - mosolyog
- A bátyám... -  szédülök meg, de Greg elkap - csak vigyél a bátyámhoz - kérem
Ő mit sem törődve velünk elindul. Greg segìt biztos lábakra állnom, majd elindulunk mi is.
- Miért szédültem meg? - érdeklődöm
- Egy angyal nem bírja sokáig a pokolban. A rangjától függ.
- Én nem vagyok angyal.
- De a szüleid is azok voltak és Jeremy is az, ha angyal nem is vagy rád is ez vonatkozik.
- Miért van itt Jer?
- Nem tudom. Nekem csak az volt a dolgom, hogy az erdőbe csaljalak. Itt én vagyok a városi gyerek, nekem kell mászkálnom a földön
- Megjöttünk. Előre szólok: a látvány isteni - szólal meg Aaron
- Neked talán - forgatom meg szemim, majd bemegyek az ajtón
Ahogy átlépem a küszöböt Aaron rámzárja az ajtót. Körbenézek a szobának nem nevezhető zárkán. Mindenhol mocskos falak és rettentően rossz a levegő. Leülök és a falnak dőlök, mikor észreveszem bátyám.
- Jer... - sietek hozzá - Jer - rázom meg
- Sky? - nyitogatja fájdalommal teli szemit
- Mit keresel itt? -kérdezi gyengén
- Ne aggódj ezen. Mit csináltak veled? Miért van eltörve a szárnyad?
- Te pedig ezen ne aggódj. A szárnyam csak lekókadva van a pokoli környezet miatt - mosolyodik el, de az arcán lévő seb miatt felszisszen
- Istenem... - sóhajtok fel és végigsimítom a még vérző sérülést
Ujjaim mentén egy aranycsík keletkezik, ami összehúzza a sebet. Már csak a vér látszódik.
- Ezt hogy csináltad? - kérdezi ledöbbenve bátyám
- Nem tudom.
-Megörökölted anya erejét. Gyógyító vagy. - fogja meg kezeim - Megengeded? - kérdezi a gyógyításra értve
Aprót bólintok, majd koncentrálni kezdek. Jeremy erősen beszívja a levegőt és megszorítja a kezem. Érzem, hogy gyógyítása közben egyre fogy az erőm és ezt ő is észreveszi, így elengedi kezem.
- A szárnyad hadd gyógyítsam meg - kérem
- Nem lehet. Túl sokat kivenne belőled - rázza meg fejét
- Ezt csak megtehetem egy testvérért - mosolygok halványan és megfogom kezét


Mindent beleadok és meg is van az eredménye. Szárnyai oly fehéren ragyognak ismét, mint Bryan-é, de ahogy mondta sokat kivett belőlem. Gyengén hullottam a földre, de kezét fejem alá tette, így azt nem vertem be. Utolsó emlékem a nyitódó ajtó és Jeremy aggódó szempárja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése