Chapter three : Hihetetlen
Sziasztok! Meghoztam a harmadik részt. Remélem tetszeni fog! Ha így van nyugodtan jelezd valmilyen módon. Nekem sokat jelentene. Jó olvasást!
- Skyler - szólít meg Greg,
mire felé fordulok
- Ha este találkozol velem az
erdőben a szokásos helyen, ígérem békényhagylak, kivéve, ha te keresed a
társaságom.
- Tényleg békén hagysz? -
csillan fel szemem
- Kisujj eskü - nyújtja ujját
- Ott leszek - kötöm meg az
esküt
Nemsokkal később Evan fut
hozzám, majd lehuppan mellém és sajnálatomra belebújik pólójába. Szemem még
mindig a pályára szegezem és bugyután mosolygok.
- Sky - legyez arcom előtt
- Bocsi. Mondtál valamit?
Elbambultam - rázom meg fejem
- Azt látom. Megmutatod az
edzőtermet?
- Persze. Menjünk - állok fel
-Tudom, hogy a kockahasam
figyelted - suttogja fülembe, mihelyst elhagyjuk a pályát
- Lebuktam - vonok vállat
- Kíváncsiságból, te ember
vagy? - kérdezi döbbenten
- Legjobb tudomasom
szerint nem vagyok robot - kuncogok fel
- Nem pirultál el - jegyzi meg
- Tudom. Egy kockahasnál és
alapdumánál több kell, hogy levegyenek a lábamról - mosolygok, majd felé
fordulok és megpöccintem orrát
Hirtelen lefagyott és zavartan
bamult rám, min jót nevettem, majd kissé megpaskoltam arcát.
- Kitalálom. De te mindenkit
megdöbbentesz - tér magához
- Csak, ha akarom, de a
küszöbbe nehogy eless. - figyelmeztetem
Az edzőterembe érve körbenéz,
majd haladunk is tovább a termek felé. Mindent megmutatok neki, majd még
elmegyünk a koleszba is, mivel menzás lesz.
- Csak úgy kíváncsiságból,
hanyadikos vagy? - kérdezem
- 4. -es. Még van ezen kívül
egy évem. Miért?
- Csak úgy. Akkor
Greg-gel fogsz egy osztályba járni. Előre sajnállak.
- Valahogy csak kihúzom -
mosolyog
- A tárlatvezetésnek itt vége.
Kérem önt, hogy ne kószáljon el és mindig legyen szem előtt. Köszönöm.
- Még van 15 perc az órából.
Nem töltjük el hasznosan? - von magához derekamnál fogva
- De. Segíthetnél... - hajolok
füléhez és hallom furcsa levegővételét - a kémiában.
- Honnan veszed, hogy jó
vagyok benne? - megy bele játékomba
- Egy nőcsábász szuperpasi
vagy. - suttogom - És megnéztem a jegyeid, míg fociztál. - húzódok el nevetve
- Nemár! Ez nem igaz! -
háborodik fel
- Szokj hozzá - mosolygok
- Megpróbálok. Tényleg
komolyan gondoltad a kémiát?
- Aha. Nem vagyok valami jó
benne.
- Pontosan melyikről beszélsz?
- Tudod te azt. - mosolygok és
a szekrényem felé indulok
Mihelyst odaérek előkapom
táskám és megvárom, míg Evan is így tesz. Kisétálunk az udvarra, majd leülünk
az egyik padra és előveszem könyvem.
- Mit nem értesz? - kérdezi
- Az egyenletek. A matekos
része megvan, de a kémiai nem megy - tűrök egy hajtincset fülem mögé
- Na az könnyű lesz. Elektron
leadás, felvétel mennyiséget tudod?
- Igen. Azok megvannak. A
főcsoportok.
- Akkor csak annyi kell, hogy
mihelyst meglátsz egy egyenletet megnézed melyik elem hanyadik főcsoportban
van. Legalábbis nelem ez segít.
- Ennyi? Azt hittem valami
nehezebb - sóhajtok fel megkönnyebbülten
- Ha ezt meg tudod csinalni
nem lesz gondod - ír egy egyenletet a füzetembe
Úgy csinaltam ahogy mondta és
megnéztem a főcsoportokat. Pik-pak meglett, majd jött a matekos rész, ami úgyis
megy.
- Ugye így kellett? - kérdezem
- Igen - mosolyog - Látod?!
Nem is kell olyan nagy tudomány ehhez.
- Héj ez valahol sértés.
- Tudom. Amolyan sződd le,
amelyik jobb típus - mosolyog
Ebből tudom, hogy ezzel
megdícsérni akart. Gyorsan visszapakoltam táskámba, majd a kémia terem felé
indultunk. Az órát túléltem és a tanár is megdícsért, majd jött két irodalom,
végül egy földrajz. Miután minden órának vége volt felvettem újonon kapott
bakancsom és kabátom, majd a parkolóban vártamm bátyámra, aki, mint mindig
pontosan érkezik, de most nem nincs itt. Megcsörgetem, de nem veszi fel. Ilyen még sosem volt. Ijedtségemből remény
lesz, mikor meglátom Evan-t.
- Evan! - kiáltok utána
- Sky. Milyen volt a kémia? -
vár meg
- Elment. Délután lesz
próbátok Jeremy-vel?
- Igen. Oda megyek.
Elvigyelek? - ajálnja fel
- Megköszönném. Eredetileg
neki kellett volna értem jönnie, de nincs itt és a telefonját sem veszi fel.
- szállok be autójába
- Lehet csak elfelejtette és
lemerült a telefonja. Ne aggódj. Biztos nincs semmi baja. - mosolyog biztatóan
- Remélem. - fordulok a táj
felé
Az úton kissé sikerül
megnyugodnom, de van egy rossz érzésem, amitől, ha rágondolok görcsbe rándul
gyomrom. Miután megáll a stúdió előtt kiszállok és Jer "irodájába"
rohanok, de nincs ott. Kétségbeesetten nézek körbe hátha csak nem vettem észre
és egy dolog szemet szúr: Jeremy telefonja. Mindig nála van. Az asztalhoz
sétálok és kezembe veszem.
- Ha látni akarod a bátyád
gyere az erdőbe. - suttogja egy hang, mire összerezzenek
Remélem csak az elmém
játszadozik velem.
- Jeremy-t nem rabolhatták el.
Az nem...
- Lehet. - fejezi be mondatom
döbbenten Evan - Bármit mond a hang ne higgy neki.
Most beszéltem Jeremy-vel. Azt
mondta minden rendben, de pár napra el kell utaznia. Addig nálam fogsz lakni,
hogy ne legyél egyedül. - hazudik Evan
- És mit fogunk csinálni? Elvégre
holnaptól kezdetét veszi az ősziszünet. - markolom meg ingje gallérját
- Van egy pár ötletem. -
karolja át derekam
Ezzel jelezte is, hogy
beleesett a csapdámba. Így vagy úgy, de kiszedem belőle az igazságot. A bátyám
eltűnt és muszáj tudnom hova.
- Hallgatlak. - mondom a
legmézesmázosabb hangomon
- Tudod...hatalmas
franciaágyam van és egyedül olyan üres. - fordít a fal felé
- Ezzel arra célzol, hogy
aludjak veled?
- És még egyéb dolgok. -
tapasztja ajkait az enyémekre
Olyan jól csókol, hogy egy
pillanatra kiesek szerepemből és elfelejtem a tervem, de mikor hajába túrok
ráeszmélek és belemarkolok sötétbarna tincseibe. Picit elhúzódik és feje kezem
irányába hajlik, majd elmosolyodik.
- Megint átvertél, ugye?!
- Tudom, hogy hazudtál. Hol
van Jeremy? - engedem el, így szemeimbe tud nézni
- Ha azt mondom a pokolban,
hiszel nekem?
Válaszként megrázom fejem. A
pokol nem létezhet.
- Ha azt mondom arkangyalok
rabolták el hiszel nekem?
Ismét megrázom fejem.
- Ezért hazudtam. Nem hinnél
nekem csak, ha megmutatom, azt pedig Jeremy nem engedte meg.
- Levinnél a pokolba? -
nevetek fel gúnyosan
- Ha le nem is vihetlek, de
hinned kell nekem. - megy az ablakokhoz és leengedi a redőnyöket, majd kulcsra
zárja az ajtót - Fogd meg a kezem és nézz a szemembe.
Kérésének eleget teszek, majd
hátrébb lép, felkapcsolja az asztalilámpát és leveszi bőrdzsekijét. Hátából két
hatalmas, fekete szárny növekszik, majd megrázza magát, mint egy vizes kutya és
csillogni kezdenek a tollak.
- Ez...ez lehetetlen - rázom
meg fejem hátha eltűnik, de nem - Ezek...csodásak. - nyúlok a szárnyak felé, de
nem érintem meg
- Nyugodtan - mosolyog Ev
Mint egy kisgyerek, aki
megkapta új játékát nézek rá csillogó szemekkel, majd óvatosan hozzáérintem
ujjhegyem. Tapintása selymes, emlékeztet valamiére...
- A baleset - jut eszembe és
előveszem a tollat, amit a bátyámtól kaptam
- Nem egyszerű baleset volt.
Gregor és az angyalai voltak.
- Ki az a Gregor?
- Arkangyal vezér. A szüleid
az egyik leghatalmasabb angyalok voltak és neki ez bökte a csőrét.
- Oké, ezt meg kell
emésztenem. Ha nem haragszol én most elmegyek.
- Sky... nem kéne egyedül
mászkálnod. Nem csak én tudok a szüleidről...
- Szerintem megbirkózok pár
szárnyassal - mosolyodok el
- A számom a telódban van. Ha
baj van azonnal hívj - kéri
Bólintok, miszerint
megértettem majd kisétálok az ajtón és az erdő felé indulok. Félreértés ne
essék, nem a hang tulajdonosával találkozom, hanem Greg-gel. Ha van egy esélyem
arra, hogy békénhagyjon egy kis angyalkalamajka nem fogja tönkretenni. Picit
előbb érek a helyre amit megbeszéltünk, így leülök az egyik fa tövébe.
- Hogy lehetnek angyalok? Ez
csak mese. Ez egy rossz álom. Jeremy nem lehet a...
- Pokolban? - hallom meg Greg
hangját- De ott van.
- Két percet kérek, amíg
összeszedem magam és beszélhetünk. - kérem
Türelmesen kivárja a két
percet, majd felránt ülőhelyemről.
- Most miért? - háborodok fel
- Olyan kis butuska vagy -
simít végig arcomon
- Nem kellett volna idejönnöm,
ugye?!
- Nem... - sóhajt fel, majd
hátrébb lép tőlem
- Pont itt kell lenned - hallom
meg a hangot, amit az irodában is hallottam
- Sajnálom. - veszi le
felsőjét Greg
Hátából fekete szárnyak nőlnek
ki, de ezek kisebbek, mint Evan-nek vannak.
- Ügyes vagy. Apánk büszke
lesz rád.
Bebizonyítottad, hogy nem az a
nyámnyila kissrác vagy, aki voltál.
- Greg?! - nézek rá kérdőn
- Sajnálom - suttogja alig
hallhatóan
- Skyler... - lép elő egy fa
mögül a hang tulajdonosa - , hogy öcsém szavait használjam... - rázza meg fejét
miközben elmosolyodik, majd rám emeli koromfekete szemeit - olyan kis butuska
vagy.
- Greg?! - kérdezem ijedten,
hátha valaszol, de nem teszi
Lesütött szemmel nézi a
földet. Hátrálni kezdek, majd egy hirtelen fordulatot veszek és innentől már
rohanok. Hátam mögül szárnysuhogást hallok, de nem foglalkozom vele. Idő közben
eszembe jut Evan és felhívom.
- Szia - köszön bele
- Hali! Emlékszel...azt
mondtad, ha baj van hívjalak. Baj va...ááh! - sikítok fel, mikor valaki beránt
az egyik bokor mögé
- Sky! - kiált a telefonba
Evan
- Jól van. Elintézem, szia! -
köszön el helyettem Bryan, mert én nem bírok megszólalni
Előttem áll...vagyis guggol
teljesen fehérben és vakítóan hófehér szárnyakkal. Ki az akinek ettől nem áll
el a szava?!
- Te...
- Igen. Maradj csendben és
nyugton. Lerendezem Aaron-t.
Válaszként bólintottam, mert
még mindig nem fogtam fel.
- Hagyd békén Skyler-t! - szól
Bry
- Az örök második. Bryan nem
veszed észre? Előbb Greg most pedig Evan. A lány a rosszfiúkra bukik - nevet
fel Aaron, ha minden igaz
- Elég! - förmed rá Bryan -
Most visszatakarodsz a helyedre vagy én viszlek vissza!
- Vigyél. Megnéznék egy
angyalt a pokolban...mondjuk Jemey is ott van, de ő már nem szórakoztató. Túl
ellenálló.
- Kérem vissza a bátyám -
lépek elő
- Hogy mit mondtál? - húzza
fel szemöldökét Aaron
- Kérem vissza a bátyám -
felelem
- Angyalom... - lép hozzám Aar
- most a nagyok beszélgetnek - simít végig arcomon, de ellököm kezét - Rendben.
Elviszlek a bátyádhoz, de ne panaszkodj, ha rosszul vagy - fogja meg kezem és
valami sötét helyre visz
- Üdv a pokolban Skyler -
mosolyog
- A bátyám... - szédülök
meg, de Greg elkap - csak vigyél a bátyámhoz - kérem
Ő mit sem törődve velünk
elindul. Greg segìt biztos lábakra állnom, majd elindulunk mi is.
- Miért szédültem meg? -
érdeklődöm
- Egy angyal nem bírja sokáig
a pokolban. A rangjától függ.
- Én nem vagyok angyal.
- De a szüleid is azok voltak
és Jeremy is az, ha angyal nem is vagy rád is ez vonatkozik.
- Miért van itt Jer?
- Nem tudom. Nekem csak az
volt a dolgom, hogy az erdőbe csaljalak. Itt én vagyok a városi gyerek, nekem
kell mászkálnom a földön
- Megjöttünk. Előre szólok: a
látvány isteni - szólal meg Aaron
- Neked talán - forgatom meg
szemim, majd bemegyek az ajtón
Ahogy átlépem a küszöböt Aaron
rámzárja az ajtót. Körbenézek a szobának nem nevezhető zárkán. Mindenhol
mocskos falak és rettentően rossz a levegő. Leülök és a falnak dőlök, mikor
észreveszem bátyám.
- Jer... - sietek hozzá - Jer
- rázom meg
- Sky? - nyitogatja
fájdalommal teli szemit
- Mit keresel itt? -kérdezi
gyengén
- Ne aggódj ezen. Mit csináltak
veled? Miért van eltörve a szárnyad?
- Te pedig ezen ne aggódj. A
szárnyam csak lekókadva van a pokoli környezet miatt - mosolyodik el, de az
arcán lévő seb miatt felszisszen
- Istenem... - sóhajtok fel és
végigsimítom a még vérző sérülést
Ujjaim mentén egy aranycsík
keletkezik, ami összehúzza a sebet. Már csak a vér látszódik.
- Ezt hogy csináltad? -
kérdezi ledöbbenve bátyám
- Nem tudom.
-Megörökölted anya erejét.
Gyógyító vagy. - fogja meg kezeim - Megengeded? - kérdezi a gyógyításra értve
Aprót bólintok, majd
koncentrálni kezdek. Jeremy erősen beszívja a levegőt és megszorítja a kezem.
Érzem, hogy gyógyítása közben egyre fogy az erőm és ezt ő is észreveszi, így
elengedi kezem.
- A szárnyad hadd gyógyítsam
meg - kérem
- Nem lehet. Túl sokat kivenne
belőled - rázza meg fejét
- Ezt csak megtehetem egy
testvérért - mosolygok halványan és megfogom kezét
Mindent beleadok és meg is van
az eredménye. Szárnyai oly fehéren ragyognak ismét, mint Bryan-é, de ahogy
mondta sokat kivett belőlem. Gyengén hullottam a földre, de kezét fejem alá
tette, így azt nem vertem be. Utolsó emlékem a nyitódó ajtó és Jeremy aggódó
szempárja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése