2015. február 17., kedd

Chapter One : Régi és új ismerősök



Sziasztok! Megérkezett a blogom első része! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!
                                                                          Puszi: Charil

- „Soha nem vagyunk annyira elveszve, hogy az angyalaink ne találjanak ránk.” Stephaie Powers. - idézi a tanár
Anya is mindig ezt mondogatta akárhányszor elvesztem. Kiskoromban nagyon szeleburdi és felelőtlen voltam, így, mikor boltba mentünk vagy akárcsak a játszóra nem volt olyan nap, hogy én ne vesszek el, de mindig hazataláltam. Tudom nem ezt jelenti az idézet, de egy 5 éves ezt szűri le belőle. Ahogyan cseperedtem megértette a mondanivalóját, de már későn.
- Sky megint elbambultál. - figyelmeztet Bryan
- Kicsengettek már? - fordulok felé
- 2 Perc, de Cook nagyon nézett. Min gondolkodtál? - kíváncsiskodik
- A történetről eszembe jutottak a szüleim. Az a toll, amit Jeremy adott...egy madárnak sincs ilyen tolla. Mi van, ha tényleg léteznek angyalok? - utalok olvasmányunkra, mely róluk szól
- És mi lenne, ha léteznének? Semmi. Sky... - sóhajt fel - nem tesz jót neked, hogy ezen kattogsz.
- Tudom, de te nem láttad. A kocsi a feje tetején állt az út közepén. Semmi ütközésnyom.
- Drágám elmentünk! - kiáltott anyám
- Rendben. Jó szórakozást! - felelem szobámból
Ma van a 15. házassági évfordulójuk és apával elmentek egy szállodába a hétégére engem és bátyámat itthon hagyva, hadd legyenek kettesben. Apropó bátyám, Jeremy mindjárt itthon lesz szóval sietnem kell a meglepetésével.
Most érettségizett, így végleg hazaköltözik a kollégiumból és egy meglepi bulival készültem számára. A rágcsa és a pia már megvan, és David - a legjobb haverja - hozza az embereket, akik bármelyik percben megérkezhetnek.
 Még egy utolsó pillantást vetettem a nappalira, mely tökéletesen nagy egy házibulihoz. Apa és anya is ügyvédek, így van pénzünk, de félreértés ne essék nem vagyunk elkényeztetve. Épp az ajtóban álltam, mikor csengettek. Mosolyogva nyitottam ki az ajtót, hátha a bátyám lesz, de tévedtem. Két rendőr állt az ajtóban.
- Ön Skyler Evans? - kérdezi az egyik
- I...igen. Valami baj van? - feleltem ijedten
- A bátyja itthon van? - kérdezte a másik, mikor megláttam Jeremy-t a hátuk mögött
- Igen. Valami baj van? - kérdezte bátyám
- Velünk kellene jönniük. A szüleik balesetet szenvedtek. - felelte a másik, mire szemeimbe könnyek gyűltek
Ha a rendőrség közli, hogy a szüleink balesetet szenvedtek akkor valami baj van.
- Életben vannak? - tette fel a fejemben lévő kérdést bátyám
- Mindkettejüket holtan találtuk az autóban. - felelték - Sajnáljuk.
Nálam itt elszakadt a cérna és kitört belőlem a sírás. Jer hozzám szalad és szorosan átölelt, majd nyugtatás képpen a hátam kezdte simogatni. Hallottam, hogy ő is szaggatottan veszi a levegőt, de nem mutatta ki fájdalmát.
- Sky, nézz rám. - kérte, mire felemeltem fejem és szemeibe néztem - Megoldjuk. - ölel meg szorosan
Miután mindketten kissé megnyugodtunk a rendőrökkel mentünk a baleset helszínére, mert a kocsi még ott volt. Mihelyst megérkeztünk könnyes szemeim kikerekedtek. A fekete Opel a feje tetejére állva pihent az út közepén. Sehol egy törmelék vagy üvegszilánk. Az autó, mintha gondolt volna egyet és fejreállt. Semmi nyoma ütközésnek.
- Ez lehetetlen. - sietett a kocsihoz Jeremy
Én is vele tartok és jobban szemügyre vettem, de mostár közelebbről. A sírás keringet, de nem engedhetek. Erősnek kellett maradnom. Az autón egy karcolás sem volt. Ez tényleg lehetetlen.
Mikor Jeremy is körbevizsgálta az autó egy fekete tollal a kezében tér vissza.
- Ez legyn nálad. - nyújtotta át nekem
Ahogy megfogtam fura érzés kerített hatalmába, mintha valaki figyelne, de körbenéztem és senki sem volt ott. A toll koromfekete színe oly ékesen csillogott a holdfényben, mint egy gyémánt, érintése selymes.
- Ezt hol találtad? - kíváncsiskodtam, de választ sosem kaptam
- Menjünk haza. - karolta át vállam és a rendőrök felé indultunk - jutott eszembe sokadjára a baleset
Az az este a fejembe véste magát egy életre, de ez már 2 éve történt. Azóta Jeremy egy stúdióban dolgozik, mint keverő.
Mivel én is a zenei iparban szeretnék elhelyezkedni sokszor járok be hozzá, így ismerkedtem meg az egyik legjobb haverommal Kyle-al.
- Sky kicsengettek. - legyez az arcom előtt Bry
- Bocsi ismét...
-Elbambultál. valami koncentációs hülyeséget kellene csinálnod. Tudod a gyertya meg a "hmmm". - enged előre az ajtóban
- A meditálásra gondolsz? - nyitom ki a szekrényem
Ezzel egyetemben megcsörren a telefonom. Gyorsan kihalászom a zsebemből és elhúzom ujjammal a zöld csíkot.
- Szia! - köszönök mosolyogva bátyámnak
- Hali. Csak azért hívlak, mert lenne egy új énekes és fel kéne venni vele néhány dalt. Lenne kedved jönni vagy elvigyem a kocsit? - kérdezi
Hála az égnek már van jogsim tavaly óta, így enyém lett anya kocsija, de reggelente Jer hoz suliba, mert fáradt vagyok a vezetéshez.
- Egy perc és a parkolóban vagyok, csak felöltözök. - felelm a cipőm felhúzva
- Rendben. Ott várlak. Szia!
- Szia! - nyomom ki
- Mész stúdiózni? - mosolyog Bry
-Hallottad?
-Nem, csak mosolyogsz.
- Amúgy igen. Jer még felvesz pár számot egy új énekessel. - veszem fel kabátom is, majd felkapom táskám - De most sietek, mert mindjárt itt van. Szia! - nyomok egy puszit arcára, majd elsietek, de még hallom köszönését
A parkolóban meg is látom bátyám fekete Opel-jét, mely még a szüleinké volt. Sikerült kerekeire állítanunk és azóta is vigyázunk rá. A kocsihoz sietek, majd bedobom hátra a táskám és beszállok az anyósülésre.
- Ki lesz ma a szerencsés? - érdeklődök az énekes iránt
Bátyám beindítja a motort, majd elindul és kikanyarodik az iskola parkolójából.
- Evan Klint. A lemezkiadónak nagyon megtetszett, de én még nem hallottam.
- Kíváncsi vagyok. Olyan rég nem volt fiú énekesünk.
- Nekem őszintén szólva a lányok jobban tetszenek. - von vállat
-Mivel te fiú vagy. - sóhajtok fel
- Te pedig a húgom. - néz rám szigorúan, majd figyelmét újra az útnak szenteli
- Aki 17 éves és tud magára vigyázni. - védem meg magam
- Akkor sem hajthatsz rá. - tiltja meg, majd befordul a stúdió parkolójába
Ott leparkol, leállítja a motrot és kiszáll. Én is követem, majd kiveszem táskám a hátsó ülésről. A hangstúdióba érve ledobtam táskám, majd az gyik babzsákfotelba huppantam és előkerestem a házim, a tolltartómmal együtt. Térdeim felhúztam és kinyitottam füzetem, majd felfirkantottam a feladatszámot. Házim írása közben hallottam, hogy megérkezik az új srác, de belemerültem a feladatok tengerébe.
- Szia én Jeremy Evans vagyok ő, pedig a húgom Skyler Evans. - mutat be bátyám
- Szia. - intek vonalzóval a kezemben
- Evan Klint és örülök, hogy a legjobbak egyikével dolgozhatok. - nyalizik felsőfokon
- Jer segítenél? - kérdezem, mivel teljesen kínai az egyik egyenlet
- Majd én segítek. - ül mellém Kyle, a bátyám munkatársa - Hagyd a mestert dolgozni. - nevet fel  
- Köszi. - mosolygok rá visszafolytott nevetéssel - Elmagyaráznád? Nekem ez kínai. - nyújtom felé könyvem
Hallottam, hogy az énekes bemegy a felvevő szobába -szakszavat nem tudok- és elindul a zene. Az eleje lassan indul, csak egy kis szinti, majd jön a dob és a személyes kedvencem a basszus, de nem is ez volt a legjobb, hanem, mikor meghallottam a srác hangját.
Miután elénekelte a dalt felkeltem és a keverőpulthoz sétáltam, ahol felvettem a saját fejhallgatóm és bekapcsoltam a szoba hangfalait.
- Mióta énekelsz? -teszem fel egyik kérdésem
- Hat éve. Miért?
- Volt tanárod vagy csak magadban?
- Két éve járok gitározni és ott tanultam meg. Addig csak kornyikálás volt.
- Basszus vagy akusztikus? -kérdezem a legfontosabbat
- Mindkettő. - nálam ez a válasz mindent vitt
A srác rettentő sexi, jól énekel, gitározik és cuki is. Tudom ez hülye libásan fog hangzani, de kell nekem. Mindig is egy ilyen pasit akartam.
- Drogos ügyei voltak. - figyelmeztet Kyle
- Csak voltak igaz? - kérdezek rá, mire bólint
- Igen. - nyom egy puszit arcomra, majd feláll
- Hova mész? - érdeklődöm
- Még be kell vásárolno..., de hüly vagyok.
Este buli lesz. Nem akarsz átjönni? - kérdezi
- De. Mehetek veled? Én addig beugranék valami felsőért.
- Gyere. A kocsi elvisz. Jer elrabolom a húgod. - szól neki, míg felhúz a fotelből
- Hatra hozd vissza. Van egy meglepim. - kéri mosolyogva
- Hatra itt lesz. - feleli Kyle és a parkoló felé indul
Táskámba visszapakolom cuccaim, előveszem pénztárcám és utána sietek. A parkolóban beülök autójába. Beindítja a motrot és elindulunk.
A város legnagyobb plázája előtt megáll és kiszállunk, miután leállítja az autót.
- Hova megyünk először? - kérdezi Kyle
- Te akarsz vásárolni és nem tudod hova menjünk? - kuncogok fel
- Ezért vagy itt te. - mosolyog rám
- Te menj kaját venni én, pedig nézek felsőt. A könyvesbolt előtt találkozunk.
- Héj! Ne hagyj egyedül. - kapja el karom
- Akkor jössz velem utána meg elmegyünk bevásárolni?
- Tökéletes terv. Na, és mire gondoltál? - nyitja ki nekem az ajtót
- Valami trikóra. Abból olyan kevesem van.
- Egy ilyet? - mutat egy kirakatra
Keze irányába fordulok és meglátom életem szerelmét. Egy fekete trikó, közepén egy szürke koponyával, melyet szintén fekete csipke borír, de csak enyhén.
- Ez szuper. - fogom meg Kyle kezéz és behúzom a boltba
Kikeresem a rengeteg ruha közül azt a trikót, makd elveszek egyet a méretemből és a próbafülkéhez sietek. Felveszem, majd megnézem a tükörbe, hogy mindenhol jó-e és elhúzom a függönyt.
- Wow. Jól áll. - feleli tátott szájjal
- Szexi. - hallok meg egy idegesítő hangot



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése