2015. február 25., szerda

Chapter four : Pokol és menny



Sziasztok! Megérkezett a 4. rész is! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!
                       Puszi: Charil xoxo


- Ébresztő - simítja meg arcom valaki- Ho...Hol vagyok? - kérdezem halkan- Még mindig a pokolban angyalkám - feleli Aaron térdeimre támaszmodva- Hol van Jeremy? - akarom megdörzsölni szemeim, de észreveszem, hogy kezeim meg vannak kötözve lábaimmal együtt- Ő is itt van, de valahogyan meggyógyult. Nem tudod hogyan lehetséges?- Nem - kezdek el mocorogni, de ezzel csak azt érem el, hogy a kötél felsérti kezem- Tényleg? - vágja meg kezét, majd erősen megszorítja az enyémetAkaratlanul is, de meggyógyítom. Arcán gonosz, önelégült mosoly húzódik, ami megrémiszt.- Drágám... - rázza meg fejét szörakozottan, majd ismét szemeimbe pillant - nem csak neked vannak képességeid.- Miért vagyunk itt? - kérdezem- Jeremy-nél van valami, ami kell nekünk, de túl makacs. Kell neki egy kis ösztönzés és a húgát pont jónak találtuk.- Ki fogok szabadulni - határozom el magam- Későn. A gyógyítás miatt még gyenge vagy és az itteni levegő tovább rontja a helyzeted. Ha ki is szabadulsz már késő lesz. Talán előbb halsz meg - áll fel és elmegyIgaza van: tényleg gyenge vagyok. Nem fogok tudni kiszabadulni.- Sky... - nyit be Evan - itt vagy?- Igen - felelem halkan- Jól vagy? - siet hozzám aggódva és eloldozza kezem, majd lábam- Én igen, de Jeremy-t bántották. Ki kell hoznom.- Te nem csinálsz semmit - emel fel menyasszony stílusban - Szépen felviszlek és nem mozdulsz ki a házból.- Evan a bátyámról van szó.- Tudom. Beszéltem vele és azt mondta, hogy vigyelek haza és ne engedjelek vissza - feleli és kivisz az ajtónSzárnyait megemeli és a levegőbe emelkedünk. Erősen kapaszkodok nyakába nehogy leessek. Hirtelen megáll és egyhelyben lebegünk. Tekintetét én is követem és több angyalt fedezek fel felénk repülni. Evan lassan leereszkedik és engem is elenged.- Maradj mögöttem. Semmi makacskodás -kériAz angyalok leszállnak elénk élükön Aaron-nel.- Nocsak! Kit látnak szemeim?! Az egyik legjobb arkangyal. Meguntad a földi életet? - lép közvetlen Evan elé - Vagy elrabolta a szíved egy tiszta lélek? - néz rám- Egyszerűen utállak és nem engedem, hogy bánts bárkit is - feleli Ev- Daniell, Kevin, Harry, Josh, Jane, Rose. Soroljam még, akiket megöltél vagy ennyi is elég elrettentésnek?- Elég! - lök egyet rajta Evan- Ezt nem kellett volna - lép hátrébb Aaron, majd összecsapja tenyerétTettével valami hatalmas széllökés keletkezik, ami hátrarepít Evan-nel együtt. A földbe csapódva reccsenést hallok, majd fájdalmat érzek csuklómban. Szerintem eltört.- Jól vagy? - fordul felém Evan- Igen. Te?- Kutya bajom - mosolyog, majd feláll és hozzám sétál, de Aaron elrántja tőlem- Fel bírsz állni? - nyújtja kezét- Tudom, hogy úgysem segítenél - tornázom magam ülésbe- Kiismertél, de most kivételesen felhúzlak - ránt fel törött csuklómnál fogva - Hmmm...Még nem gyógyítottad meg magad. Sokkal nagyobb hatással van rád a környezeted, mint másokra.Testemből lassan az összes energia és erő elfogy. Lábaim nem tartanak meg. Alám csuklanak, de Aaron megtart. Erősen megszorítja csuklóm, ezzel egy jel ég bele bőrömbe.- Mostmár nem halhatsz meg szóval...hol is tartottunk? - csapja össze tenyerét, mire ismét hátrarepülünk, de már nem bírok felkelni
- Sky... - néz rám aggódva Evan
- Feladom - suttogom és lehunyom szemeim
Érzem, hogy testem kezdi meggyógyítani magát, de szerintem már késő. Nyert. A sötétség és a gonoszság nyert. Kiszabadultam, de Aaronnek igaza volt: gyenge vagyok.
- Sky ne add fel. Küzdj - kéri elfolytott hangon Ev
Válaszként csak megrázom fejem. Hátamon és homlokomon megérzek egy kezet. Szemeim résnyire nyitom és Bryan-t pillantom meg. Szemeit csukva tartja és kezét homlokomhoz szorítja. Érzem, hogy kezdem visszanyerni erőmet, de ő egyre fehéredik. Mikor elég jól vagyok elveszem kezét és felülök. Két aggódó szempár vizslatja arcomat.
 - Köszönöm - ölelem meg Bry-t, majd Evan-t- Kapaszkodj - fogja meg kezem Bryan és, már a házunkban is vagyunk
- Jeremy még lent van. Vissza kell mennem.
- Jeremy jól van. Fent alszik - mondja egy ismeretlen hang
- Miért higgyek neked? - fordulok felé
Nagyon hasonlít apára. Alkata és arcvonásai...mintha őt látnám, de a szeme más. A szeme anyáé.
- Ki vagy te?
- Peter. Az idősebbik bátyád.
- Jó...ezt már én sem hiszem el. Skyler ébredj fel! - rázom meg fejem - Skyler! Gyerünk!
- Sky...
- Hagyd. - fogja meg Bryan vállát Peter - Magának kell elfogadnia.
- Peter gondolkozz már! - kiált rá Bry - Egy nap alatt mennyi minden történt vele?! Erre te idejössz és közlöd vele, hogy a bátyja vagy? Jeremy ki fog nyírni, ha ezt megtudja!
Míg Bryan kiabált én kiszöktem a hatsóajtón, átmásztam a kerítésen és elindultam valamerre. Szükségem volt egy kis térre, egy kis magányra. A szokásos búvóhelyemre mentem, ahol senki sem talál meg. Ez az iskolám mögötti erdő egyik egyedül álló tölgyfája volt. Még kiskoromban találtam rá, mintha a fa is engem keresett volna. Ahogy megpillantottam ott egyedül megsajnáltam és leültem vele beszélgetni. Talán 9-10 éves lehettem. Kissé gyerekes maradt a fantáziám. Most is leülök a fa tövébe és sorra veszem a dolgokat, míg meg nem hallok egy ismerős hangot.
- Aaron - pattanok fel gyorsan és elbújok a fa mögé
- Itt kell lennie. A nyomkövető ide vezet - mondja valakinek
- A jel - kapok csuklómhoz
Még mindig a kezemen van a jel, amit a pokolban tett rám, hogy ne haljak meg. Ezek szerint nem is jószívűségből csinálta...bár ezt sosem hittem, de, hogy nyomkövető?! Erre nem gondoltam. Halkan próbáltam távolabb osonni, de egy lehullott gyally közbeszólt. Hangos reccsenéssel jelezte helyzetem.
- Szia Skyler! - hallok hátam mögül egy ismeretlen hangot
- Viszlát! - kezdek el futni, de egy szárnyas utamat állja
- Nem futunk - szorítja meg karom
- Engedj el! - sziszegem
- Drágám...itt az van, amit én mondok. A szavad az enyém ellen fikarcnyit sem ér - nevet fel és az eget egy villám hasítja ketté
- Miért? Ki vagy te? - kérdezem gúnnyal a hangomban
- George Evans. A leghatalmasabb arkangyal. A világ pusztítója és a tiéd is. Apád azt hitte azzal, hogy száműz a pokolba távol tarthat a kicsi lányától. Az öcsém nem hitte, hogy rád találhatok, de már a baleset óta figyellek... - mondja.
Hangjában érezhető a düh és a megvetés. Félve lépek hátrébb és hátrébb, egészen egy fa törzséig.
- De tévedett! - kiált fel, mire az eső szakadni kezd és villámok fényei törik meg az éj sötétjét
Mintha ő és a természet kapcsolatban állnának, de mégis tudom, hogy ez nem igaz. Puszta jól időzített véletlen. George kezei felém nyúlnak. Amennyire tudok a fához préselem magam, mintha hátrébb tudnék húzódni. Hirtelen hátraesek, mire egy sikoly hagyja el számat. Körbenézek. Mindenhol fehérség. A fa előttem áll. Hol vagyok?
- Hahó! Van itt valaki? - kiabálom a legközhelyesebb kérdést
Ha lenne itt valaki gondolom hallanám, de mindig ezt kérdezik, ha ismeretlen helyre érkeznek  az emberek, hát én miért hagynám ki?! Lassan felállok és az egyre erősödő fény felé indulok. Hamarosan egy ajtóval találom szembe magam, amin nincs kilincs.
- Nagyszerű! Innen hogyan tovább? - nézek az égre, hatha valaki megmondja
Sajnálatomra nem jött válasz, így megpróbáltam bejjebb lökni az ajtót, ami sikerült is. Bent minden fehér volt.           Nem újdonság. Ahogy átléltem a küszöböt megszólalt valami risztószerűség és egyszerre sok angyal állt körül.
- Öhmm... Helló! - intek, de nem törődnek velem
Kettő mellettem marad a többi, pedig a fához siet és vizsgálgatni kezdik.
- Ősi átjáró. Csak egy nagyon erős angyal képes átjutni rajta - néz rám az egyik srác
- Ki vagy te? - fog le az egyik mellettem álló
- Ha elengedsz talán me...
- Skyler! - szalad hozzám egy kislány, majd szorosan átöleli lábaim
- Bocsáss meg! Nem tudtam megfogni - siet hozzám egy fiatal asszony - Jajj, Harold ne légy ilyen neveletlen! Engedd el szegénykémet! - szól -gondolom- a fogvatartómra, aki azonnal elengedi kezem
Lassam leguggolok a kislányhoz és hátrasimítom haját. Hatalmas őzikeszeiben könny csillan meg és ismét szorosan magához ölel.
- Hogy hívnak kincsem? - kérdezem tőle
- Jessica - feleli édes hangon
- Szia Jess! Elmondod honnan ismersz engem?
- Az anyukád és az enyém testvérek voltak. Játszol velem? - ugrándozik tapsikolva
- Egy pillanat. Mindjárt utánad megyek oké?
- Siess! - szalad el
- Bocs, ha udvariatlan leszek, de elmagyarázná valaki, hogy mi történik itt? - kérdezem kissé ingerülten
- Én Amelia Flame vagyok. Jessica anyukája, a te anyukád testvére. Ő, pedig... - mutat az előbbi fogvatartómra - Harry. A fiam. A te unokabátyád. Jess, pedig az unokahúgod. Most a mennyországban vagy. Biztos aktiváltad az átjarót és az idehozott. Tudom most minden zavaros, de előbb-utóbb minden értelmet nyer. Miután átöltöztél mindent elmondok, de nem akarom, hogy megfázz - karol belém és egy ház felé vezet
Ott kinyitja az ajtót és előre enged. A ház hatalmasabb, mint az kintről látszik.
- Gyere adok valami ruhát - húz be egy gyönyörű szobába
Egy szekrényhez lép és válogatni kezd a ruhák között.
- Úgy látom apádra ütöttél. Szerintem ezek jók lesznek - nyújt át egy vilagoskék farmert, egy fehér,csipkés ujjú pulóvert és egy egy szintén fehér felsőt
Bekísér a fürdőbe és kimegy. Mint a többi, ez a hely is hatalmas. Velem szemben egy kád, mely nem a legkisebbek közé tartozik. Mellette egy törülközőtartó, másik oldalán egy mosógép. Tőlem jobbra egy mosdókagyló és az alatta lévő szekrény helyezkedik el. Bal oldalamon, pedig egy hatalmas tükör. Miután visszatérek az ámulatból gyorsan levetkőzöm és felveszem a kapott ruhákat. Szerencsére Amelia és az én méretem nem nagyon különbözik, legalábbis azt hiszem ezek az ő ruhái. Megnézem magam a tükörben, majd a levetett ruháimat összehajtom és kilépek a fürdőből.
- Csodás vagy - ölel meg Amelia - Pont, mint anyukád- mosolyog vidáman
- Köszönöm - mosolygok vissza
- James mindjárt hazaér és válaszol a kérdéseidre. Addig kérsz valamit? Inni? Enni? Esetleg pihennél? - kérdezgeti
- Nem köszönöm. Megvagyok.
- Skyler! - szalad hozzám ismét a kislány - Eddig hol voltál?
- A földön. Egy szép hazban éltem a bátyámmal - guggolok le hozzá
- Miért csak most jöttél latogatóba?
- Tudod... ezt nehéz elmagyarázni. Ha nagyobb leszel ígérem elmondom.
- És a csúnya bácsikkal talalkoztál már? Tudod, akiknek fekete a szárnyuk.
- Igen. Miért kérded?
- Mert apu is velük van. Egyszer majd elviszel? - kérdezi könnytől csillogó szemekkel
- Megbeszéljük anyuval és lehet oké? Elárulod az apukád nevét?
- George.
- Gyere kincsem.  Hagyd egy picit pihenni Skyler-t - veszi fel őt Amelia és az emeletre viszi
- Még nem tudja felfogni, hogy miért van fekete szárnyuk az arkangyaloknak - hallom meg Harold hangját - Bocsi, hogy udvariatlan voltam, de úgy tudtuk, hogy te nem vagy angyal.
- Nem is vagyok. A fa egyszerűen eltűnt mögülem, de most örülök a misztikus énemnek.
- Azt mondtad már találkoztál az arkangyalokkal...
- Igen. Egyszer levittek a pokolba, másodiknak, pedig George rámtámadt, mert Aaron rámtett egy nyom... - pillantok ijedten a kezemre, de már nincs ott a jel
- A természet a barátod. Mikor átestél a fán a jel lemosódott. Gyere mutatok valamit. Biztos érdekelni fog - mosolyog
Egy hatalmas képhez vezetett, melyen anya és apa volt. Gyönyörű vonásokkal vászonra vetették őket.
- Ezek...
- A szüleid. Peter ragaszkodott hozzá, hogy itt legyen.
- Haro...
- Csak Harry - mosolyog.
- Harry. Anyáék balesete... nem tudod véletlenül hogy történt? Mikor odaértünk az autó a feje tetején állt. Ez lehetetlen.
- Sky... - rázza meg fejét szórakozottan - az angyalok világá...
- Harry! - kiált felénk egy lány - Jeremy megsérült!
- Mi? Hisz meggyógyítottam - kapom a lány irányába a fejem
- Megyünk! - feleli Harry - Gyere - fogja meg kezem
Egy szobába futunk, ahol Jer fekszik az ágyon. Arca beesett, szemei alatt hatalmas fekete foltok és szárnya is le van kókadva.
- Mi történt vele? - kérdezem bátyám mellé guggolva
- Amint belépett az ajtón rosszul lett. Szerintem arkangyal átok - feleli a lány
- Azt meg lehet gyógyítani? - kérdeze
-Egy erős gyógyíto megtudja.
Erősen megszorítottam Jer kezét és minden gyógyító energiám beleadtam. Arca kezdett visszatérni a rendes formájához és a szeme alatti foltok is eltűntek,majd szárnyai is helyreálltak. Elvettem kezem, de ő visszahúz és nyakamnál fogva a falnak lök. Szárnya elfeketedik és arca Aaron-évé változik.

7 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett! :) Ügyes csel.
    Blanka

    VálaszTörlés
  2. Köszi! Igen... próbálom izgalmasra formálni. :)

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Imádom! Nagyon jó lett! Kövit lécci! :-)

    VálaszTörlés
  5. Köszi! Még írom, de sietek vele! :)

    VálaszTörlés
  6. Szia. Nem tudtam végig olvasni, mivel nem tetszett... Rengeteg a párbeszéd, leírás szinte nincs is... nagyon szegényes az egész történet. Sietsz is, ráadásul rengeteg helyesírási hibád van. Mielőtt megosztod a részt feltétlenül olvasd el.

    VálaszTörlés
  7. Rendben. Köszönöm a javaslatokat!

    VálaszTörlés