Chapter five : Hazugságok és egy új kiskedvenc

Sziasztok! Megérkezett az 5. rész, bár ezt a címből látjátok...  mindegy... Köszönöm a kommenteket, a feliratkozót és a pipákat! A részhez még egy hozzáfűznivalóm van : Nekem annyira nem tetszik. Szerintem lapőos lett, de kellett a folytatáshoz. Remélem nektek tetszeni fog! Jó olvasást!

                                                     Puszi :Charil xoxo

    - Jeremy! - hallom meg Jessica édes hangját

- Héj Jess! Gyere játszunk valamit! - szalad elé Harry, de ő elfut lábai mellett

- Szia kicsim - guggol elé Aaron nyakam elengedve - Biztos te vagy Jessica. Apukád már sokat mesélt rólad. Büszke, hogy egy ilyen aranyos kislánya van. Van kedved meglátogatni őt?

- Igen! Anyu ugye meglátogathatom aput? Kééérlek!

- Nem is tudom kincsem. Anyu nem tudna veled menni.

- Kérlek? - csúszott végig egy könnycsepp az arcán

- Kincsem... ez bonyolult, de, ha... - néz felém Amelia

Értettem tekintetét. Azt szeretné, ha vele mennék.

- Ha én megyek veled az jó lesz? - guggolok az aprócska lány elé

- Igen! - ugrik nyakamba

- Leviszel minket? - fordulok Aaron felé

- Természetesen - mosolyog

- Vigyázz rá! - kéri Amelia

- Vigyázok - mosolygok rá,majd Jess-el a kezemben felállok

Aaron megfogja a másik kezem és leteleportál.

- Szólj, ha rosszul vagy oké?! - tűröm Jessica füle mögé a haját

-  Rendben - mosolyog és átöleli nyakam

- Messze vagyunk még? - érdeklődök

- Itt is vagyunk. Szerintem jobb, ha csak Jessica jön velem.

- És hagyjam veled egyedül? Én is megyek.

- Gyertek - nyitja ki udvariasan az ajtót és előre enged minket

George épp valakivel beszélget, de Jess-t nem érdekli. Miután majdnem kiesik a kezemből leteszem és apukajához fut. Szorosan átöleli lábát, majd George felkapja és megpörgeti a levegőben.

- Mizujs nagylány? - kérdezi mosolyogva George

- Képzeld találkoztam Skyler-rel! Anyu testvérének a lányával! - ujságolja csilingelő hangon

- Igen?! Hol láttad?

- Egy fánál találkoztunk, de nézd! Most is itt van! - mutat felém

- Szia Skyler! - köszön kedvesen

- Helló George!

- Minek köszönhetem ezt a látogatást? Olyan rég láttalak törpe - öleli magához szorosan a kislányt

Ahogy nézem milyen boldogak hirtelen megszédülök, de Aaron megtart.

- Köszi! - mosolygok rá

- Fel kéne menned.

- Nem hagyom itt Jess-t. Megígértem Ameliá-nak, hogy vigyázok rá.

- Majd én figyelek rá - ajánlja

- Nem bízom benned - közlöm nyersen, majd figyelmem ismét apának és lányának szentelem

- Kissé sápadt vagy. Jól vagy törpe? - kérdezi George Jessicá-tól

- Igen - bólint, de látszik rajta, hogy nincs jól

- Gyere Jess! - sétálol hozzá, majd átveszem George-tól

- Nem akarok! - kiált fel

- Menned kell törpe. Aaron felvisz oké? - mosolyog kislányára

- Ha megmutatod a szárnyaid! - alkudozik aranyosan

- Rendben, de utána meg kell ígérned, hogy felmész Skyler-rel.

- Ígérem - mosolyog a kislány

George hátrébb áll és kinöveszti hatalmas, fekete szárnyait, melyet Jess ámulva figyel. A kezemben lévő kislány egyre sápadtabb lesz a szárnyak hatasára és nekem sem tesz jót.            

George ezt látva visszahúzta őket, egy puszit nyomott lánya homlokára és Aaronre pillantott. Ő megfogta a kezem és a fához vitt.

- Fel nem viszlek, hacsak nem akarsz megint meggyógyítani, amit én élveznék, de te lehet, hogy nem - mosolyog kajánul, majd elindul, de-miután leteszem Jess-t -utána szaladok

- Várj. Köszi, hogy rendes voltál.

- Kislányokat boldoggá tenni a szakterületem, de velem egyidősöket is bevállalok - mosolyog perverzen

- Mennyi vagy? - húzom fel szemöldököm

- Húsz.

- Bocsi, de én csak 17 - megyek vissza Jessicá-hoz

Kezem a fára teszem és az átjáró megnyílik. Amint átlépünk rajta Amelia aggódó tekintettel szalad felénk és kezébe veszi Jess-t.

- Oh, kincsem. Jól vagy? Fáj valamid? Gyere hazamegyünk megnézlek - veszi fel kislányát és a házuk felé indul

Harry kérdőn néz rám, majd egy lépést tesz felém.

- Te jól vagy?

- Igen. Egy kicsit fáj a fejem, de ez csak mellékhatás. Szerintem most én is megyek. A többiek lehet halálra aggódják magukat.

- Elkísérjelek?

- Nem kell, köszi!

- Biztos? Lehet, Greg éppen azt várja, hogy mikor térsz vissza a földre.

- Akkor kísérj el - mosolygok rá - Közben mesélhetsz nekem a balesetről.

- Mire vagy kíváncsi? - nyitja ki nekem az ajtót, ami a fa törzse

Kicsit sem fura! Áh, dehogy!

- Mindenre, amit tudsz

- Csak annyit tudok, amit hallottam. Anyukád és apukád egy hotel felé tartottak, mikor George megtámadta őket. A kocsit nem tudom hogyan állították fejre, de ez nem is fontos. A szüleidet megmérgezte arkangyalméreggel, majd hagyta, hogy meghalljanak. Igazán sajnálom, ami velük történt - pillant felém sajnálkozóan

- Holnap lesz három éve.

- Nem értem miért csinálta ezt George. Ő és az apukád a lehető legjobb testvérek voltak - rázza meg fejét

- Köszi, hogy elkísértél! - állok meg az ajtó előtt

- Szívesen, máskor is. Jó éjt! - ad egy puszit arcomra, int és elmegy

- Neked is! - kiabálok utána

Csak visszafordul és rámmosolyog, majd szárnyait széttárva felszáll és a sötét égboltig emelkedik. Miután, már eltűnik látókörömből lenyomom a kilincset és benyitok. Sötétség. Biztos mindenki alszik. Halkan felmegyek szobámba és bedőlök az ágyba. Fél óra sem tellik bele és az álmok édes világába zuhanok.

Reggel a nap érdes sugaraira kelek, melyek redőnyömöm át akarnak bosszantani. Lassan kikecmergek puha ágyikómból és a földszintre sietek. Lent megtalálom bátyámat a konyhában. Éppen reggelit készít és remélem rólam sem feledkezett meg.

Számításaim szerint három napja nem ettem, csak egy kis csokit vagy valamit, de a három napból egyet legalább végigaludtam.

- Szia húgi! Rántottát? - teszi az említett ételt két tányérra

- Éhen halok - ülök az sztalhoz és gyorsan meg is eszem a tojást

- Még én sem eszek ilyen gyorsan. Nagyon éhes lehettél - képed el

- Három napja nem ettem - teszem a mosogatóba a tányért

- Tegnap lett vége a sulinak... Sky nem emlékszel? Este buliztunk és ma... csak egy nap telt el a szünet eleje óta.

- Jer... tisztán emlékszem, hogy három nap volt. Látod a dátumot? 12-e van. A szünet 9-én kezdődött. Szerintem a kettő különbsége három.

- Sky, itt az ellenőrződ. Az van ide írva, hogy a szünet 11-én kezdődik.

- Ez lehetetlen... Jer én...én voltam a pokolban, majdnem meghaltunk, a mennyben találkoztam az unokabátyámmal...

- Vettél be valamit a bulin? - nézi meg, nincs-e lázam

- Nem. Jeremy! Nem voltunk buliba! - kelek ki magamból

Biztos vagyok benne, hogy nem voltunk bulizni, sőt a bulinak köhe sincs ahhoz, ami történt.

- Jer! Téged elraboltak az arkangyalok és engem is magukkal vittek, mert van nálad valami, ami kell nekik, majd... majd kiszabadultunk és találkoztam Peter-rel...

- Ki az a Peter? - vág szavamba

- Tudod mi?! Gyere velem. Mutatok valamit - fogom meg kezét és húzni kezdem

Miután meggyőződök róla, hogy követ elengedem és gyors léptekkel indulok az iskola felé.

Mikor odaérünk megkerüljük és a tölgyhöz lépek, mely atjárót nyit a mennyországba. Jer a fának dől és érdeklődve figyel, míg a fa törzsére helyezem kezem... Semmi nem történik.

- Elromlott. Jer hinned kell nekem! Ez a fa átjáró a mennyországba. Mikor George, apa testvére majdnem megölt ez segített. Hinned kell nekem!

- Skyler... - teszi két kezét vállamra - szerintem csak álmodtad ezt az egészet. Angyalok nem léteznek - rázza meg fejét

- És a toll, amit a balesetkor adtál? Az egy arkangyal tolla.

- A bátyád vagyok. Létezésem óta kötelességem elhinni minden szavad, de ez őrültség. Mutass egy angyalt és elhiszem.

- Meglesz - mosolygok és elindulok haza

Otthon elővettem a telefonom és felhívtam Evan-t. Megbeszéltünk egy találkát az utcánkban lévő kávézónál. Pár perce meg is érkeztem és látom befordulni autóját a sarkon. Megáll a parkolóban, bezárja az ajtót és két puszit ad arcomra.

- Szia! - köszönünk egyszerre

- Miért hívtál? - tér át a lényegre

- Ugye te nem fogsz hülyének nézni, ha azt mondom angyalok léteznek?!

- Ha mutatsz egyet akkor nem, de amúgy sem, mert az rosszat tenne a kapcsolatunknak.

- Mikor kezdődött az őszi szünet?

- 11-én. Miért? - érdeklődik

- Semmi. Csak elfelejtettem - hazudok

Lehetetlen, hogy ezt csak álmodtam. Túl valóságos volt, hogy álom legyen. Biztos, hogy nem az volt és bármit megteszek, hogy ezt bebizonyítsam.

- Sky... - ráz meg egy kicsit - itt vagy?

- Igen. Megint elbambultam?

- Min gondolkodtál? - érdeklődik

- Azon, hogy az emberek miért néznek hülyének?!

- Iszunk valamit? - tér másik témára

- Egy kávé jól esne. Túl másnapos vagyok - indulok el

- Nem keveset ittál tegnap - ugyan az a mese, összebeszéltek a bátyámmal

- Gondolom. Megint kiesett az egész. Esküszöm beszerzek egy fejkamerát - ülök le mosolyogva az egyik asztalhoz

A pincércsaj már jött is. Felvette a rendelésünket, majd pár perc múlva már hozta is.

- Na, és mik a terveid szünetre? - kérdezi Evan

- Mondjuk pihennék, kirándulnék. Olyan rég voltam már az erdőben. Rá fogom venni Jeremy-t, hogy menjünk el túrázni. Ha akarsz te is jöhetsz. Szerintem Kyle is jönne... mi lenne, ha sátoroznánk? - vetem fel vidáman az ötletet

- Ha nem lesz próba én benne vagyok. Mikor gondoltad?

- Holnap? Vagy az túl korá... - csuklik el hangom, mikor megpillantom Aaron-t a pultnál - Nem akarsz sétálni? De? Akkor gyere induljunk - fogom meg kezét és sietősen az ajtó felé indulok

- Skyler! - szól utánam Aaron, mire összerezzenek

- Aar. Szia! - fordulok vissza

- Azt hittem tovább fogsz aludni. Még csak... tíz óra.

- Folytathatnánk kint? - biccentek az ajtó felé

Bólint és megvárja míg elindulok, majd utánunk jön. Az egyik mellékutcához sétálok, majd a falnak dőlve megvárom, míg a fiúk beérnek.

- Itt az angyal, akit kértél - mutatok Aaron-re

- Ő egy srác. Nem angyal. Skyler... - teszi két kezét vállamra - szerintem csak álmodtad ezt az egészet. Angyalok nem léteznek - rázza meg fejét

- Tudtam - csattanok fel - Tudtam, hogy összebeszéltetek Jeremy-vel. Ugyan ezt mondta. Miért nem akarjátok, hogy tudjak az angyalok világáról?

- Mert veszélyes számodra. Peter és Jeremy úgy döntöttek, hogy a lehető legtávolabb tartsunk ettől a világtól.

- Ezért hazudtok nekem? Miért nem érti meg senki, hogy nem kell rám vigyázni? Nagylány vagyok! - akadok ki és elfutok

Fogalmam sincs merre. Csak futok. El innen. El a hazugságoktól.               Mikor már eléggé kifáradtam leültem a fűbe. Végülis az erdőben kötöttem ki, de hála az égnek tudom a kiutat. A fűben kényelmesen elhelyezkedek törökülésbe és elmélkedem. Fogalmam sincs min... csak, ami épp eszembe jut. A pokolban tett látogatásom, a mennyországi kaland, az új családtagok... egyszerűen minden.

 Gondolkodásomból egy nyávogás szakított ki. Valahonnan közelről jött. Felállok és szétnézek, de nem látok sehol sem cicát. Ismét hallom a nyávogást. Kétségbeesett. Szegénykém. Vajon ho...

- Megvagy - mosolyodok el és az egyik fa felé indulok

A cica egy vastag faágon ragadt. Koromfekete bundáját néhol vörösesbarna szín tarkítja. Megsérült.

- Cica! Gyere, én nem bántalak. Segítek neked - nyújtom felé kezem

Kicsit habozik, majd beleugrik és szorosan hozzámdörgölődzik. Leülök vele a fűbe és megkeresem hol sérült meg.

- Eltört a lábad? Ne aggódj! Skyler meggyógyítja - veszem kezeim közé apró mancsát

A sárga fény körbeöleli a sebet, majd összehúzza, végül eltűnteti.

- Remélem mostmár jobban érzed magad. Eltévedtél? - nézem meg van-e nyakörve, de nincs - Tudod mit?! Hazaviszlek, amíg a gazdád nem keres. Jó dolgod lesz nálam. Mindig is akartam egy cicát és te olyan gyönyörű kisfiú vagy - ölelem magamhoz, mire megnyalja arcom - Leo lesz a neved. Remélem tetszik - mosolygok rá

Vele a kezemben felállok és hazaindulok. Csak remélni merem, hogy Jeremy nem hajít ki vele.